Képviselőházi irományok, 1927. XV. kötet • 648-717., I. sz.

Irományszámok - 1927-700. Törvényjavaslat a szőlőgazdálkodásról és a hegközségekről

700. szám. 277 olyan végrehajtó szervezetei, amelyek közreműködése nélkül a törvény végrehajtása teljesen bizonytalanná válnék. Hogy a hegyközségi tanácsok működése a törvény célzatának és a szőlőgazdálkodás érdekeinek minél megfelelőbb legyen, a törvény 44. §-a értelmében a tanácsok a földmívelésügyi miniszter ellenőrzése alá helyeztetnek. Ez a §. megállapítja a tanács tagjainak a tanács határozatai ellen való fellebbezési jogát is. Fellebbezni csak a földmívelésügyi miniszterhez lehet, mely a tanács határozatairól végérvényesen dönt. A hegyközségek a hegyközségi szervezet fenntartásával és működésével járó kiadások fedezésére a 45. §-ban foglalt rendelkezések alapján hegyközségi járulékot vetnek ki. Járulékot minden tag köteles fizetni. A járulékok nagysága nemcsak a területek nagyságától függ, hanem attól is, hogy a mívelési ágat tekintve az egyes hegyközségi tagok milyen mérvben élvezhetik a hegyközség működésével járó előnyöket. A teher megosztás tehát teljesen igazságos. Legtöbb teher a szőlőtulajdonosokra esik. A puszta vagy más gazdasági mívelés alatt álló földek tulajdonosai csakis a közös őrzési és hegyrendészeti költségekhez tartoznak hozzájárulni, a különálló szőlők tulajdonosai (önként belépők) pedig csupán azon költségekhez, amelyek előnyeit a hegyközség kötelékében élvezhetik. Kötelező a hegyőrtartás és az 1.000 kat. holdnál több betelepített szőlővel bíró hegyközségeknél a szakképzett hegybíró alkalmazása. Egyéb járulékok megállapítása tekintetében a közgyűlés határoz, amiből önként következik, hogy az említetteken kívül csak olyan járulékok állapíttatnak meg, amiből a tagoknak közvetlenül vagy közvetve hasznuk lehet. Minél intenzívebb működést fejt ki a hegyközség a szőlősgazdák érdekeinek előmozdítására, annál több hegyközségi járulék kivetésére lesz szükség. A 46. §. azon hegyközségi tagok járulékairól intézkedik, akik a szőlőmíveléssel felhagynak. Ezek a szőlő kiirtása utáni évtől kezdve csakis olyan járulékok fizetésére kötelezhetők, mint a puszta vagy más mezőgazdasági mívelésre használt földek tulajdonosai. Ez természetes és igazságos is. A 47. §. az őriként belépett tagra nézve megállapítja, hogy a hegyközséggel szemben fennálló tartozásainak kifizetése után, a hegyközség kötelékéből bármikor kiléphet. Az önkéntes belépést nagyon előmozdítja az a tudat, hogy ha a hegyközségi tagság az illető birtokosra nézve a remélt előnnyel nem jár, a hegyközségi kötelékből bármikor ki is léphet. A hegyközségi járulékok a 48. §. szerint a hegyközségi választmány által vettetnek ki, a behajtást azonban közadók módjára a politikai község (város) elöljárósága teljesíti. Ez a megoldás azért kívánatos, mert a járulékokat közmegelégedésre csakis a viszonyokkal teljesen ismerős választmány vetheti ki, míg a közadókkal együtt való behajtás a hegyközséget sok felesleges kellemetlenkedéstől kíméli meg. A 49. §. szerint a hegyközségi tanács költségeihez úgy a hegyközségek, mint a hegyközségi kötelékbe nem tartozó szőlők tulajdonosai is hozzájárulni tartoznak. Ez a hozzájárulás a betelepített szőlők nagysága arányában fizetendő és kat. holdanként egy pengőnál több nem lehet. Tekintve, hogy a szőlők után beszedett mezőgazdasági kamarai illetékeket a kamarák az illető hegyközségi tanácsoknak átadni kötelesek lesznek és mivel a tanácsoknak az egyes vármegyék és az állam segélyezésére is igényük lesz, az egyes hegyközségeket e címen kat. holdanként a valóságban előreláthatólag az egy pengőnél lényegesen kevesebb illeték fogja terhelni. A tanácsi illeték fizetésével járó megterhelés aránylag igen csekély azon előnyökhöz képest, amelyeket a tanács, nemcsak a hegyközségbe tartozó, hanem