Képviselőházi irományok, 1927. XV. kötet • 648-717., I. sz.

Irományszámok - 1927-699. A képviselőház társadalompolitikai, közgazdasági és közlekedésügyi, közigazgatási, igazságügyi, valamint földmívelésügyi bizottságának együttes jelentése "a gyógyfürdőkről, az éghajlati gyógyintézetekről, a gyógyhelyekről, az üdülőhelyekről és az ásvány- és gyógyvízforrásokról" szóló 659. számú törvényjavaslat tárgyában

242 699. szám. Melléklet a 699. számú irományhoz. Törvényjavaslat a gyógyfürdőkről, az éghajlati gyógyintézetekről, a gyógyhelyekről, az üdülőhelyekről és az ásvány- és gyógyvízforrásokról. (A képviselőház társadalompolitikai, közgazdasági és közlekedésügyi, közigazgatási, igazságügyi, valamint földmivelésügyi bizottságának szövegezése szerint.) I. Fejezet. Általános rendelkezések a gyógyfürdőkről, az éghajlati gyógyintézetekről, a gyógyhelyekről és az üdülőhelyekről. 1. §. E törvény szempontjából gyógyfürdő az az intézmény, amely akár gyógyvíznek vagy forrásterméknek, akár folyó- vagy tó víznek természetes lelőhelyén való felhasználásával egymagában vagy más gyógymódokkal kapcsolatban gyógyít. Az előbbi bekezdés meghatározása alá nem tartoznak a folyó-, tó- vagy kútvíznek felhasználására berendezett egyszerű tisztasági vagy üdülési fürdők. 2. §. Éghajlati gyógyintézet az az intézmény, amely az éghajlati tényezőknek és megfelelő gyógyítóberendezéseknek igénybevételével és esetleg más gyógymódokkal kapcsolatban gyógyít. 3. §. Gyógyhely {gyógyfürdőhely) egy vagy több gyógyfürdő vagy éghajlati gyógyintézet a körülötte keletkezett azzal a településsel vagy azzal a területtel, amely közvetlenül a gyógyfürdő, illetőleg az éghajlati gyógyintézet céljait szolgálja és erre a közegészségügy és a gyógyítás követelményeit fokozott mértékben kielégítő berendezése alapján különösen alkalmas. 4. §. Üdülőhely az a település, amely, a nélkül, hogy a gyógyhely kellékeinek mindenben megfelelne, folyó- vagy tóparti vagy egyébként kedvező természeti fekvése következtében üdülés céljaira kiválóan alkalmas. A) Gyógyfürdők és éghajlati gyógyintézetek. 5. §. Gyógyfürdőt és éghajlati gyógyintézetet a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter engedélyével szabad à közönség használatára (közhasználatra) megnyitni. Ez a rendelkezés nem érinti az 1884 : XVII. törvénycikkben foglalt ipartörvény 25. §-ának az iparhatósági telepengedélyre vonatkozó rendelkezését. 6. §. A gyógyfürdő és az éghajlati gyógyintézet közhasználatba vételének engedélyezését az intézet céljaira szolgáló ingatlan tulajdonosa kérheti.