Képviselőházi irományok, 1927. XV. kötet • 648-717., I. sz.
Irományszámok - 1927-699. A képviselőház társadalompolitikai, közgazdasági és közlekedésügyi, közigazgatási, igazságügyi, valamint földmívelésügyi bizottságának együttes jelentése "a gyógyfürdőkről, az éghajlati gyógyintézetekről, a gyógyhelyekről, az üdülőhelyekről és az ásvány- és gyógyvízforrásokról" szóló 659. számú törvényjavaslat tárgyában
238 699. szám. latok elvégzésére szükséges. Ezzel a rendelkezéssel a bizottság megakadályozni kívánja azt, hogy vagyoni érdekeltség, túlnyomó latba vetésé vei egyeseknek szeszélye meg ne akadályozhassa valamely gyógyhely létérdekei szerint szükséges beruházások foganatosítását. Az a körülmény, hogy a törvényhatóság első tisztviselője ily határozatot csak a gyógyhelyi bizottság meghallgatása után hozhat, valamint az, hogy a határozat ellen a §. első bekezdése értelmében a népjóléti és munkaügyi miniszterhez lehet fellebbezni, aki a tárca szerint illetékes többi miniszterrel egyetértve határoz, ' kellő biztosítékot nyújt abban a tekintetben, hogy a törvényhatóság első tisztviselője az érdekeltségi kör megalakítását csak a helyes és valódi közérdek szempontjából fogja elrendelni. A 19. §-hoz. E §. ötödik bekezdésében az ipartörvény 26—35. §-aira történő hivatkozást a bizottság 26—34. §-okra való hivatkozással helyettesítette, figyelemmel arra, hogy az idézett törvény 35. §-a a már létesített ipartelepekre vonatkozik. A javaslat pedig ezen a helyen a létesíteni szándékolt ipartelepekről rendelkezik ós így a 35. §-ra való hivatkozás annál kevésbbé állhat meg, mert a már létesített ipartelepekkel szemben követendő eljárást e §.. utolsó bekezdése önállóan és az ipartörvénytől merőben eltérően is rendezi. Egyszersmind a szóbanlévő .§. ötödik és hatodik bekezdésének összevonásával a bizottság stiláris módosítást is végzett. A 20. §-hoz. E §. második bekezdését a bizottság stilárisan módosította. A 21. §-hoz. A bizottság a védőöv területén lévő silány legelőknek vagy egyéb gyenge termőerejű területeknek és a vízmosásoknak fokozatos beerdősítését a törvényjavaslat feltétlenül parancsoló rendelkezésével szemben csak a lehetőség szerint kívánja foganatosítani. Ebből a célból megfelelő beszúrás történt. A 26. §-hoz. A bizottság e §. kezdetét szabatosabb alakban fogalmazta meg. A 30. §-hoz. A bizottság e §. utolsó bekezdését kiegészítette azzal, hogy az Országos Közegészségi Tanács és az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottság legkésőbb hat hónapon belül legyenek kötelesek véleményt nyilvánítani. A 31. §-hoz. A bizottság a „forrásvédterület" kifejezést „forrásvédőte fület' f-re szabat osította. A 36. §-hoz. A bizottság e §-t új bekezdéssel egészítette ki. A felvett rendelkezés azt tartalmazza, hogy a kutatás vagy a feltárás eredménytelensége esetében az, akinek javára az ideiglenes kisajátítást elrendelték, az okozott kár megtérítésére köteleztessék. Méltánytalan eljárás volna ugyanis, ha az ásvány- vagy gyógyvíz felkutatása vagy feltárása végett az ingatlan tulajdonosát békés birtoklásában minden anyagi felelősség nélkül megzavarni lehetne. Önként érthető, hogy amennyiben az ásvány- vagy gyógyvíz felkutatása vagy feltárása végett fognatosított ideiglenes kisajátítás eredménnyel jár, a végleges kisajátítás az erre vonatkozó általános szabályok szerint, amelyekre a 38. §. utal is, szintén csak a tulajdonos teljes kártalanításával történhetik. Uj 40. §. felvétele. A bizottság szükségesnek találta, hogy a törvény kifejezetten rendezze azt az esetet, amikor a hatóság a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) vagy az ásvány-(gyógy)vízforrás tulajdonosát vagy bérlőjét jelentékenyebb költséggel járó beruházásra kötelezi vagy ha a tulajdonos a bérlő által eszközölt beruházásokat megváltani köteles. E kötelezettség teljesítése következtében ugyanis egyes esetekben az egyik fél aránytalan nyereségre tehetne szert, a másik fél pedig ugyanilyen veszteséget szenvedhetne. Az igazság és a méltányosság követelményébe ütköznék, ha a közegészségügy nagy közérdeke okán tett hatósági rendelkezés valamely félnek anyagi romlását okozhatná. Igaz ugyan, hogy a bíróság a bérbeadó és a bérlő jogviszonyát ily esetben is feltehetőleg a méltányosság szempontjainak alkalmazásával rendezné. Mindamellett megnyugtatóbb, ha maga a törvény adja meg