Képviselőházi irományok, 1927. XV. kötet • 648-717., I. sz.
Irományszámok - 1927-650. A m. kir. földmívelésügyi miniszter jelentése "az 1927. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által a gazdasági munkavállalóknak" betegségi biztosítása tárgyában elfogadott egezménytervezet" ügyében
650 szám. 9 azért, mert a meghallgatott különböző törvényes és szabadtársuláson alapuló gazdasági érdekképviseleti szervek, valamint az egyes fontosabb európai agrárállamoknak ez irányban várható állásfoglalásáról beszerzett értesülések az ezidőszerinti megerősítés ellen szólnak. A törvény alapján működő gazdasági érdekképviseleti szervek ugyanis a gazdasági munkavállalók szociális gondozása, nevezetesen betegségi ellátása kérdésének megoldását, kellő előkészítés (Statisztikai adatfelvétel) után általában szükségesnek tartják, másrészt azonban aggodalmakat táplálnak a megvalósítás olyan módjával szemben, amely egész vonalon el van vonatkoztatva hazai viszonyainktól és az ipari munkaviszony tekintetében kialakult irányelvek merev alkalmazásának enged teret. Az 1920 : XVIII. t.-c. alapján működő érdekképviseleti szervek főleg azt hibáztatják, hogy ez az egyezménytervezet nincs tekintettel a gazdasági üzemek sajátos termelési és munkaviszonyaira, a gazdasági jelleget csupán címében viseli magán, viszont szövegmegállapításaiban csak az ipartermelési és munkaviszonyait tartja szem előtt s az itt leszűrt tapasztalatokat minden módosítás nélkül véli alkalmazhatónak a más természetű mezőgazdasági üzemek munkavállalóira is. Figyelembe veendőnek tartom azt a megállapítást is, hogy a gazdasági munka természete az egyes Tagállamokban sokkal inkább különböző, mint általában az ipari munkáé és nemcsak helyi, gazdasági és földrajzi körülményektől, hanem az egyes Tagállamok mezőgazdasági népességének nagyon is eltérő életviszonyaitól függ. Ezek a körülmények már egymagukban is lehetetlenné teszik a gazdasági munkaviszonyt érintő bármely kérdésnek, így többek közt a betegségbiztosítási ágazat megvalósítása kérdésének is ezidőszerint az egyezménytervezet módja szerint valamennyi államra, kiterjedő egységes megoldását. Sőt az egységes megoldás még egyugyanazon államnak egész területére nézve is nehézségekbe ütközhetik. Csak a népsűrűségnek és munkabéreknek helyenként lényegesen eltérő alakulását kell itt tekintetbe vennünk, amely nagyban befolyásolhatja úgy a betegsegélyezés költségeit (különösen a gyógykezelését), mint a járuléknak a munkabérhez való viszonyát s ebből következőleg a biztosítás helyes alapjainak jövőbeni megválasztását. A fentemlített hivatalos érdekképviseleti szervek rámutattak továbbá arra is, hogy a mezőgazdaság a háború óta világszerte hanyatlik, a mezőgazdasági termelés mind nehezebbé válik és annak jövedelmezősége is fokozatosan csökken. A gazdasági munkavállalók betegségi ellátásának intézményes megoldásánál tehát ezt a körülményt semmi esetre sem szabad figyelmen kivül hagynunk és gazdasági adottságaink szem előtt tartásával kell megtalálnunk, azt a mértéket és módozatot, amellyel úgy a gazdasági üzemek teherviselő képességének, mint a gazdasági munkavállalók testi és szellemi jólétének szempontjából a megoldás kielégítő lesz. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartom rámutatni arra, hogy a gazdasági munkavállalók öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló biztosításának előkészítésével kapcsolatos statisztikai adatfelvétel részben a betegségi biztosításra vonatkozó adatok beszerzését is szolgáim fogja. Az ez irányú statisztikai felvétel már befejezéshez közeledik,,mit az ezáltal nyert adatoknak feldolgozása és a gazdasági munkavállalók betegségi biztosítását szabályozó törvényjavaslat végleges formába öntése is fog követni. Minthogy azonban ezen adatfeldolgozás és ezzel kapcsolatos matematikai és egyéb számítások természetszerűleg hosszabb időt vesznek még igénybe, viszont a trianoni békeszerződés fenntebb felhívott cikke az egyezmény-tervezettel szemben az állásfoglalást határidőhöz köti, -— nem indokolt, hogy a betegségi ellátás megoldási módjának megválasztása tekintetéKépv. iromány. 1927—1932. XV. kötet. 2