Képviselőházi irományok, 1927. XV. kötet • 648-717., I. sz.

Irományszámok - 1927-659. Törvényjavaslat a gyógyfürdőkről, az éghajlati gyógyintézetekről, a gyógyhelyekről, az üdülőhelyekről és az ásvány- és gyógyvízforrásokról

659. szám. 107 A 29. §-hoz. Az ásványvízként vagy gyógyvízként való megnevezést csak a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter engedélyezheti, aki engedélye megadásánál a 26. és a 27. §-nál elmondottakat is figyelembe veszi, valamint azt is, hogy a gyógyhatás csak a merítésnél mutatkozik vagy pedig a palackozott és elszállított víznél is megmarad-e. A 30. §-hoz. Az ásványvíznek ilyenként való megnevezését és az ásványvíznek vagy forrás termékének forgalomba hozatalát, úgyszintén az ásványvíznek gyógyvízként való megnevezését a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter az Országos Közegészségi Tanács és az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottság meghallgatása után engedélyezi, miután e szervek az egészségügyi és a forrásügyi különleges szempontokból a víz, illetőleg a forrástermék vegyelemzésének figyelembevételével véleményt nyilvánítottak. A 31. §-hoz. Amint a gyógyfürdők (éghajlati gyógyintézetek), ha gyógyhely területén működnek, egészségügyi érdekeiknek védelmére belső és külső védőöv megállapítását igényelhetik, úgy az ásvány- és gyógyvizet adó, valamint a gyógyfürdő céljait szolgáló forrásnak védelmére bármelyik érdekelt fél kérelme alapján forrásvédterületet lehet megállapítani. A forrásvédterületet az illetékes elsőfokú bányahatóság javaslata alapján a m. kir. földmívelésügyi miniszter am. kir. népjóléti és munkaügyi miniszterrel, valamint a m. kir. pénzügyminiszterrel egyetértve állapítja meg. Ezek a rendelkezések annyiban térnek el a vízjogról szóló 1885 : XXIII. t.-c. 16. §-ától, hogy a forrás véd terület megállapítására az egészségügyi érdekek védelme szempontjából a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszternek befolyást biztosítanak. E §. intenzívebbé teszi továbbá az ásvány- és gyógyvízforrást veszélyeztető ásások vagy fúrások elleni védelmet, amennyiben még bányahatósági engedély alapján eszközölt munkálatoknál is, ha ezek utóbb az ásvány- vagy gyógyvízforrást veszélyeztetnék, nemcsak a munkálatot kell megszüntetni, hanem az eltiltó határozat ellen fellebbezni is csak birtokon kívül lehet. A forrás véd terület megállapításával kapcsolatos tulajdonjogi korlátozások megszűnnek, ha az ásvány-, illetőleg gyógyvíz elapad vagy ha jellegét elveszti. A 32. §-hoz. A magyar népesség egészségügyi védelme megkívánja, egyszersmind közgazdasági érdekeinket is szolgálja, hogy külföldről csak olyan ásványva

gy gyógyvizeket hozhassanak be, amelyeknek a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter az ásvány- vagy gyógyvíz megnevezés használatát megengedte és forgalombahozási engedélyt adott. A 33. §-hoz. Mesterséges ásványvíznek készítését és behozatalát, forgalomba hozatalát és árusítását az 1876 : XIV. t.-c. 108. §-ával szemben a javaslat eltiltja. A mesterséges ásványvizek ugyanis megtévesztik a közönséget, mert az ásványés gyógyvizek geológiai eredetét, rádiumemanáció ját stb. mesterséges kémiai eljárással nem lehet pótolni. Ha pedig egyéni esetben olyan gyógyhatást kell előidézni, amelyet a mesterséges ásványvízkészítmény is előidézhetne, ez a hatás orvosi vénnyel elrendelt gyógyszerrel is elérhető. Nem válik mesterséges ásványvízzé az ásványvíz, ha szénsavval telítik vagy ha szénsavtartalmát mesterségesen fokozzák vagy ha más megengedhető módon összetételét megváltoztatták. Az utóbbi rendszerint mint egyes ásványvizek vastalanítása jelentkezik, aminek célja az, hogy a színesedő vastartalom az ásványvíz szállítását és hosszabb idő után élvezhetőségét is tönkre ne tegye. A közegészségügy érdekében minden változtatáshoz a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter engedélye szükséges. 14*