Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.

Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről

592. szám. 69 A törvényjavaslat nem rombol le hagyományokat, csak néhány korhadt falat dönt le, hogy új épületet teremtsen a közigazgatás számára. Uj épületet tágas ablakokkal, amelyeken szabadon árad be a friss levegő és a világosság. És ezt az erős, új épületet feladatukra kellőleg felkészült, a munkaszeretettől, a hivatás öntudatától áthatott tisztviselőkkel akarjuk megtölteni. Ennek a gárdának működése révén bátran elmondhatjuk majd, hogy a magyar közigazgatás bármely külföldi állam közigazgatásával kiállja a versenyt. A törvényjavaslat egyes szakaszaira nézve az alábbiakat van szerencsém előadni : Ae 1. §-ho3. Az (í) bekezdés a törvényhatósági bizottságok tagjainak kategóriáit állapítja meg. Ezek közül az örökös tagok, a szakszerű ós érdekképviseleti tagok kategóriája új, amely új elemek beillesztésének okait az indokolás általános részében volt szerencsém bővebben ismertetni. Az (í) bekezdésnek a tagok jogegyenlőségéről szóló rendelkezését — a különböző jogcímeken alapuló tagságokra való tekintettel — félreértések elkerülése végett láttam szükségesnek felvenni. A (3) bekezdés rendelkezése azért szükséges, hogy senki se gyakorolhasson ugyanabban a törvényhatóságban egynél több szavazatot. Az 1886 XXL t.-c. 26. §-a szerint mindenki csak egy törvényhatósági bizottságnak lehetett tagja. Ezzel szemben a (4) bekezdés a) pontja kimondja, hogy a legtöbb adótfizetők közül, történt választás, örökös tagság és szakszerű, képviselet címén bárki akárhány törvényhatósági bizottságnak tagja lehet. A legtöbb adótfizetők által választott tagokra vonatkozóan — az indokolás általános részében előadottakra tekintettel, a virilizmusban megnyilvánuló érdekképviseleten kívül az okszerűség is azt írja elő, hogy a magasabb értelmi színvonalon álló, konzervatív értékes elemet képviselő legtöbb adótfizető, több törvényhatóságban is bekerülhessen a bizottságba, ha a szükséges kellékekkel több törvényhatóság területén rendelkezik. Fokozottabb mértékben áll ez az örökös tagokra s nagyon kívánatos,, hogy az örökös tagok értékes képességeikkel és tapasztalataikkal több törvényhatóság érdekeit is szolgálhassák. Ennek a rendelkezésnek a szakszerű képviseleti tagokra való kiterjesztése azért vált szükségessé, mert az egyes állami igazgatási ágazatok vezető tisztviselőinek hatásköre gyakran több törvényhatóság területére is kiterjed és nem simul az egyes törvényhatóságok, területi beosztásához. A (4) bekezdés b) pontjának rendelkezése azért szükséges, mert indokolatlan és méltánytalan volna, hogy az, aki az a) pont értelmében esetleg több törvényhatósági bizottságnak a tagja lehet : az összes választók bizalmából ne kerülhessen be egy törvényhatósági bizottságba sem. A (4) bekezdés c) pontjának rendelkezését a vármegye és a székhelyét, alkotó törvényhatósági város érdekközössége indokolja. A 2. §-hoz. Azokat az indokokat, amelyek a törvényhatósági bizottságok táglétszámának csökkentésére vezettek az általános indokolás során részletesen kifejtettem. Az (1) bekezdésben a választott tagok, továbbá a szakszerű és érdekképviseleti tagok számát úgy állapítottam meg, hogy a tagok ezen csoportjaiból együttesen vármegyékben mintegy 800, törvényhatósági városokban mintegy 6UO lélekre essék egy-egy bizottsági tag. A szakszerű és érdekképviseleti kategóriának kereteit a városi törvényhatóságokban azért állapítottam meg a választott tagok nagyobb hányadában, mert az érdekképviseleteknek sokkal több csoportját találhatjuk a, törvényhatósági városok, mint vármegyék lakosai között. Kivételt csupán a.