Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.

Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről

592. szám. 63 egyes állásokban az előlépés nem magasabb fizetési osztályba való besorozás, hanem csak szolgálati pótlék útján történik. Ezeken a sérelmeken segített az 1923:11. t.-c. akként, hogy a vármegyei tisztviselők számára magasabb fizetési osztályokat is megnyitott, őket országos státusba tömöiítette, az azonos állások égy részét alacsonyabb, más részét magasabb fizetési osztályokba sorozta be, az országosan egyesített rangsorban megállapított szolgálati idők alapján. Az ország pénzügyi egyensúlyának helyreállítása iránti akciÖ során az 1923:11. t.-c. említett rendelkezéseit el kellett törölni. A 7.000/1925. M. E sz. rendelet nagyjában visszaállította 1912 : LVIL t.-c.-kel teremtett helyzetet, csak az alispán, főjegyző, főügyész, árvaszéki elnök és a főszolgabírók részére átlapított meg rövidebb várakozási időt a magasabb fizetési osztályokba való előlépésre. Ezeket a rendelkezéseket csak az államháztartás egyensúlyának helyreállításához fűzött magasabb szempontokkal lehetett megokolni. De a dolog természeténél fogva közérdek az, hogy ezt a hátrányos helyzetet nyomban megszüntessük, mihelyt azt a pénzügyi viszonyok megengedik. Az idevágó számításokból meggyőződtem arról, hogy az illetmény rendezést végre lehet úgy hajtani, hogy annak az államra nézve számbavehető pénzügyi kihatása nem lesz. Ilyen körülmények között a pénzügyi helyzet nem lehet akadálya a rendezésnek. Ezért kötelességemnek tartottam, hogy a vármegyei tisztviselői karnak anyagi -helyzetét már most javítani igyekezzem, nehogy az anyagi viszonyok miatt jelentkező elkedvetlenedés hátráltassa nemzeti jövőnk megalapozásának nagy munkáját, amelyben nagyon sokat várunk a vármegyei tisztviselők odaadó közreműködésétől. A fizetésrendezésnél arra helyeztem a legnagyobb súlyt, hogy a kezdő álln sokban biztosítsam a tisztviselők megélhetését. Az erre. irányuló első lépés az volt, hogy a közigazgatási gyakornokokat, akik eddig fizetési osztályba sorozva nem voltak a törvényjavaslat a XI. fizetési osztályba sorozta be. Ebben a fizetési osztályban töltött 2 évi szolgálat után véglegesíteni lehet őket, amikor is vármegyei fogalmazók elnevezéssel automatikusan a X. fizetési osztályba jutnak. Ez a múlttal szemben már egymagában nagyon jelentős lépés, mert megkönnyíti a közigazgatássi pályára lépő ifjak helyzetét. így az anyagiak miatt senkinek sem kell visszariadnia attól, hogy vármegye szolgálatba lépjen. Az ekképen megkezdett úton halad a törvényjavaslatnak a szolgabírákra, aljegyzőkre, alügyészekre és járási tisztiorvosokra vonatkozó rendelkezése. Ezek pedig a X. fizetési osztályban kezdték szolgálatukat és csak 6 év múlva léphettek elő a IX. fizetési osztályba. Ezentúl mindjárt a IX. fizetési osztályban kezdik meg a szolgálatot és 9 év alatt a VIII. fizetési osztályba léphetnek elő. Azt hiszem ezzel sikerült ezeket a tisztviselőket — a pénzügyi helyzet engedte határok közt— olyan illetményekhez és olyan előmenetelhez juttatni, amely az eddiginél sokkal jobban méltányolja állásuk fontosságát. A t. főorvos, a másodfőjegyző, az árvaszéki ülnök ezentúl is a VIII. fizetési osztályba kezdik meg szolgálatukat, de 10 év helyett már 9 év alatt bejuthatnak a VII fizetési osztályba. Különösen kedvező elbánásban részesíti a törvényjavaslat a főszolgabírákat, mert tagadhatatlan, hogy az alispánon kívül a főszolgabíró tölti be a vármegyében a legexponáltabb, a legnehezebb helyet. Az állás fontosságát azzal kívánja méltányolni a javaslat, hogy a VII. fizetési osztályba sorolja a főszolgabirákat, holott eddig a VIII fizetési osztályba kezdték szolgálatukat és csak 5 év múlva juthattak be a Vll-be, újabb 4 év múlva pedig a VI-ikba. Most a VII. fizetési osztályból 9 év alatt a VI-ikba léphetnek elő. A vármegye m