Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.
Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről
56 592. szám. A tapasztalat azt is bizonyítja, bogy a társas szerv fölött könnyen válik úrrá egyes emberek akarata, akik az egyéni akaratukat juttathatják így érvényre a társas szerv köntösébe burkolva. A közigazgatási eljárásban a jogorvoslatok túltengésével is találkozunk, ami egyrészt az ügyek elintézését — az élet egyre gyorsabb ütemével ellentétben -fr. meglassítja, a hatóságokat pedig felesleges munkatöbblettel árasztja el. Ez a közigazgatást lassabbá és költségessé teszi. Legfőbb törekvésünknek tehát arra kell irányulnia, hogy a jogorvoslatokat, amennyire azt a jogszerűség biztosítása megengedi, korlátozzuk. Ennek azonban elengedhetetlen előfeltétele, hogy alsóbbfokú közigazgatási hatóságaink felelősségét fokozzuk. Egyedül ez nyújt módot arra, hogy a közigazgatási ügyek túlnyomó nagy részét ne engedjük fel a legfelső hatóságok elé, hanem már az alsóbbfokú hatóságoknál juttassuk azokat végérvényes eldöntéshez. A hatósági felelősségnek fokozása céljából pedig véleményem szerint az első feladat az, hogy a konkrét ügyek intézését lehetőleg az egyéni hatóságok kezébe adjuk Ez egyfelől a szükséges szakszerűséget biztosítja, másfelől az egyéni felelősséget állítja előtérbe, ami a jogszerű döntésnek elsőrendű biztosítása. Ebből a gondolatból indul ki a javaslat, amikor a társas hatóságok» jogkörébe csak a közérdekű, tehát az olyan ügyeket kívánja utalni, amelyek a tagok mindenikét közelről érintve, figyelmüket a közvetlen érdekeltség révén keltik fel. Az egyesek konkrét ügyeit ellenben az egyéni felelősség alatt eljáró szakképzett egyes tisztviselők, mégpedig első fokon az egyes jogszabályokban megjelölt elsőfokú hatóságok, másodfokon a törvényhatóság első tisztviselője, ha pedig elsőfokon ez, vagy vele egyenrangú, vagy még magasabb hatóság járt el, a miniszter látná el. Az utóbb említett olyan ügyekben, amelyekben a közigazgatási bírósági eljárásnak van helye, az elsőfokú határozat ellen nem a miniszterhez lenne fellebbezésnek helye, hanem közvetlenül a közigazgatási bírósághoz lehetne panasszal élni. A különféle jogszabályokban megállapított elsőfokú hatóságokat általában nem érintené a javaslat Ezek tekintetében sincs ugyan egyöntetűség, de ezen a téren az alapos revizió csak az anyagi közigazgatási jogi szabályok teljes átdolgozásával, helyesebben az egész közigazgatási anyagi jog kodifikálásával volna megvalósítható, ami még az ú. n. általános közigazgatási reformnál is nagyobb ós nehezebb feladat volna Ebben a tekintetben tehát a szükséges rendelkezéseket az egyes igazgatási ágak újabb szabályozásának idejére és alkalmára kell fenntartani. Talán az egyetlen kivétel ebben az irányban a javaslatnak ama rendelkezése, amely a közigazgatási bizottságtól az I. fokú intézkedési jogot elvonni és ezt a törvényhatóság első tisztviselőjére ruházni kívánja. Ennek alapokát a társas hatóságok kiküszöbölésére való törekvésben kell keresni ; az egj^éb okok bővebb kifejtésére az illető §-ok részletes indokolásánál terjeszkedem kf. A jogorvoslatok korlátozása tekintetéjben a közigazgatás terén, veloményem szerint, sokkal több óvatossággal kell eljárni, mint a bíráskodás terén. A közigazgatási eljárásban ugyanis a vitássá vált és megoldásra váró * kérdések az élet mindennemű viszonyát érintik és éppen ezért sokkal többfélék és sajátszerűbbek, mint a polgári bíróságok elé kerülő jogviszonyok. E mellett a közigazgatási hatóságok beavatkozása az ügyek legtöbbjébe — éppen a közigazgatási ügyek közjogi természeténél, tehát közérdekű voltánál fogva — hivatalból, tehát nemcsak az érdekelt felek kérelmére, hanem
