Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.
Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről
592. szám. 53 életműködésből eredő anyagi terheknek túlnyomó részét viselik és akik eddig minden választási eljárás nélkül felerészét alkották a törvényhatósági bizottságnak. • Ezeknek figyelembe vételével biztosítani kívántam azt, hogy az önkormányzati ügyekben anyagilag legjobban érdekelt állampolgárok, ha már a virilizmus jogcímén nem is foglalhatnak helyet a törvényhatósági bizottságban, ott legalább képviselethez jussanak. Ezt a törvényjavaslat úgy oldja meg, hogy a legtöbb adófizetők maguk választhatják ki maguk közül azokat, akiket érdekeik képviseletére leghivatotfcabbuak^ tartanak. Ezt nem lehetett az egész választóközönségre bízni, mert az kevéssé tájékozott a legtöbb adófizetők — társadalmi kapcsolataik és érdekközösségük révén — kétségtelenül legjobban ismerik egymást és így legilletékesebbek annak a megítélésére, hogy kit tartanak érdekeik képviseletére alkalmasnak és érdemesnek. A törvényjavaslat előkészítésénél az a meggyőződés vezetett, hogy a törvém'hatósági bizottság csak abban az esetben lehet hű kifejezője az ott uralkodó közhangulatnak és csak akkor fejthet ki az összes érdekkörök jogos törekvéseivel összhangban álló működést, ha az önkormányzati testületben a különböző társadalmi rétegek, hivatások, foglalkozások egészséges arányban vannak képviselve. Ez indított arra, hogy törvényjavaslatomat az érdekképviselet elvére fektessem, mert meggyőződésem szerint jövőre minden köztestület reformjánál ezt az utat kell követnünk, ha azt kívánjuk, hogy a különböző társadalmi, erők egy eu súlyban maradjanak. Ehhez az álláspontomhoz híven a törvényhatósági bizottsági választott tagok csoportjának felerészét — amint fentebb megmondottam — a legtöbb adót fizetőkből, tehát a vagyoni érdekeltség képviselőiből óhajtom választás útján megalakítani A választott tagok másik felerészét az összes választók fogják választani az összes választhatók köréből Voltaképen ennél a második csoportnál is az érdekképviselet elve érvényesül, mert ezen az úton megbízatást kaphatnak az állampolgárok otyan kategóriáinak képviselői is, akiknek szabályszerűen megalakult érdekképviseletük nincsen. Az érdekképviselet gondolatát legjobban kifejezésie juttatja a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely a törvényhatósági bizottságban — vármegyékben a taglétszám kétötöd, városi törvény hatóságokban a taglétszám egyharmadának erejéig - helyet biztosít a szakigazgatási ágak, közintézmények, valamint olyan testületek képviselői számára, amelyek alkalmasak és hivatottak arra, hogy az őket is érdeklő közügyekhez különleges ismereteik és- tapasztalataik érvényesítésével hozzászóljanak. Űj lesz a törvényhatósági bizottságban az örökös tagok intézménye. Ez a csoport lesz hivatva arra, hogy a törvényhatósági bizottság működésében az állandóságot képviselje A törvényhatósági bizottságba elsőízben beválasztott tagok ugyanis csak hosszabb-rövidebb idő alatt szerzik, meg az eredményes működéshez szükséges- tájékozottságot. Az ebből eredő fennakadásokat kívánja megszüntettii az örökös tagok intézménye, mert ezeknek a tagoknak megbízatása életfogytiglan tart. Ez biztosítja az önkormányzati életműködésben a jogfolytonosságot, továbbá a mélyrehatóbb tapasztalat és nagyobb közéleti gyakorlat érvényesülésót. Az örökös tagokat a közélet terén különös érdemeket szerzett személyek közül fogja a törvényhatóság meghívni. Ezen a címen tehát kétségtelenül olyan tagokat fog nyerni a törvényhatósági bizottság, akiknek már érdemekben gazdag múltjuk van, és akiktől joggal remélhető, hogy örökös tagsági tisztük révén kipróbált képességeiket egész
