Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.
Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről
50 592. szám. 9 hivatali elődömet, Rakovszky Iván belügyminisztert is a közigazgatás reformját előkészítő munkájában. Merőben céltalan volna, ha itt felsorolnám azokat a közismert érveket, amelyeket az imént említett két különböző elvi álláspont hívei a sok évtizedes vitában egymás ellen szegeztek. Csnpán annyit tartok szükségesnek kiemelni, hogy a kinevezési rendszer híveinek, érvelése szerint csak akkor lehet a közigazgatás gépezetének egységes irányelvek szerint való teljesen egybevágó működését biztosítani, ha a tisztviselőket a kormányhatóság nevezi ki. Ez áll — szerintük — összhangban a miniszteri felelősség elvével, amelyet nem lehet elvállalni olyan tisztviselőkért, akik alkalmaztatásukat nem a kormánytól kapják. Az úgynevezett államosítók szerint a kinevezés függetleníti a tisztviselőt a helyi érdekcsoportok befolyásától, egyúttal pedig — a tisztviselők áthelyezhetősége révén — a közszolgálat szervezetében felfrissíti a vérkeringést. A választási rendszer hívei szerint viszont az Önkormányzatnak alapvető joga a tisztviselők választása, amelynek elvonásával az önkormányzati élet voltaképen megbénulna. Szerintük az önkormányzati testület legjobban ismeri a helyi viszonyokat ós így legjobban meg tudja válogatni azokat, akikre a hatósági feladatok intézését reábízhatja. A mindkét oldalról méltánylást érdemlő érvekkel támogatott vitában nem akarok most döntést provokálni. Csupán azt állapítom meg, hogy az országban mind a két álláspontnak tekintélyes tábora van. Ezért a helyett / hogy — a nem annyira szakszempontból fennálló — ellentétek kirobbanására tápot adnék, inkább arra törekszem, hogy olyan megoldást találjak, amely mind a két tábor híveit megnyugtathatja, mert egyesíti magában mindkét rendszernek előnyeit, mélyrenyúló rendszerváltozás nélkül. Ez a szándék vezetett »a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslatom« előkészítésénél. A törvényjavaslat a vegyes és életbeléptető rendelkezéseket tartalmazó V. részen kívül négy részre oszlik. Az első rész »az önkormányzati testületek újjászervezéséről, a második pedig a »hatósági fokozatokról, a jogorvoslati határidőkről és a jogorvoslatok korlátozásáról« szól. Ez a két rósz egyfelől az önkormányzati testületeknek termékeny, gyors és szakszerű munkára való átalakítása, másfelől a bonyolult fórumrendszer egységesítése és a jogorvoslatok korlátozása útján megalkotja a közigazgatás számára azokat a kereteket, amelyek között minden zökkenós nélkül működhetik. A törvényjavaslat harmadik része »az önkormányzati tisztviselők és egyéb alkalmazottak némely személyi és szolgálati viszonyaira vonatkozó rendelkezések« címet viseli. Az itt javasolt rendelkezések a közigazgatási tisztviselők minősítésének emelésével, az élethossziglan való választással, valamint az illetmények rendezésével biztosítani óhajtja azt, hogy olyan tisztviselői kar álljon rendelkezésünkre, amelynek kellő felkészültsége van a reája váró nagy feladatok megoldására és amelyet eljárásában sem a választóközönségtől való függése, sem az anyagi helyzet nem befolyásolhat. A törvényjavaslat »fegyelmi eljárás az önkormányzati tisztviselők ellen« címet viselő negyedik része — az e téren régen hangoztatott jogos kívánságoknak megfelelőleg — a közigazgatási tisztviselők elleni fegyelmi eljárás új szabályait foglalja össze, amivel egyfelől a közszolgálat tisztaságához, másfelől a tisztviselők érdekeihez fűződő szempontokat szolgálja. A törvényjavaslatnak most megjelölt négy részére nézve általánosságban a következőket van szerencsém előadni: I. Az önkormányzati testületek újjászervezése szerepel törvényjavaslatom élén, mert ezek a testületek alkotják közigazgatásunk gerincét. Ha tehát
