Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.
Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről
122 592. szám. vagy mulasztást, amelyet az alsófokú enyhének- tekintett ós jogosulatlanul intézkedési körébe vont. Mindezeket a bonyodalmakat kiküszöbölni és áttekinthető szabályozást teremteni alkalmas a javaslat szóban lévő rendelkezése Másodfokú hatóságként az alispán 1. fokú iegyelmi hatósága körébe tartozó ügyekben a fegyelmi választmány, — az utóbbinak I. fokú fegyelmi hatósági körébe tartozó ügyekben pedig a fegyelmi bíróság jár el, és a fegyelmi bíróság a harmadfokú fegyelmi hatóság azonban a fegyelmi ügyekben, amelyekben I. fokon az alispán járt el, ha a II. fokú fegyelmi határozat ellen egyáltalában van fellebbvitelnek helye. A javaslat 75. •§. (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha különböző I. fokú fegyelmi hatóság hatásköre alá tartozó tisztviselők eg}ütt követtek el valaminő fegyelmi vétséget, valamennyinek fegyelmi ügyében a magasabb hatáskörű tegyél mi hatóság lesz hivatott eljárni. Ezt az egész fegyelmi ügy egységes elbírálása, és ezzel kapcsolatban az teszi elkerülhetetlenné, hogy magasabb fegyelmi hatóság alá tartozó tisztviselő ügyében alsóbbrendű fegyelmi hatóság nem járhat el. A 76. §-h»z Az vitán télül áll, hogy a tényleges szolgálatban álló tisztviselő fegyelmi ügyében saját fegyelmi hatósága illetékes eljárni. Vitássá válik azonban az illetékesség akkor, ha: a tényleges szolgálatban álló tisztviselő másutt teljesített szolgálatot, a fegyelmi vétség elkövetése, és másutt a fegyelmi eljárás elrendelése idejében ; — ilyen esetben a javaslat 76. §-ának (1) bekezdése — a mai joggyakorlattal egyezően — azt a fegyelmi hatóságot jelenti ki illetékesnek, amely alá a tisztviselő a fegyelmi eljárás elrendelése idejeben tartozott. A tisztviselőnek ugyanis a fegyelmi eljárás elrendelése idejében ez az illetékes fegyelmi hatósága, amelytől a szolgálati viszony szempontjából, és jogelvi alapon sem volna elvonható, de ettől eltekintve az elkövetés idejében illetékes fegyelmi hatóság gyakran egyáltalában nem is járhatna el, mert hogy a sok elképzelhető eset közül példaképen ceak egyet említsünk: ha a törvényhatósági város megyei várossá fejlődik vissza, amire az 1876: XX. t.-c. 1. § a tömeges példát szolgáltatott, a megszűnt törvény hat őr-ági város fegyelmi hatósága is teljesen megsemmisült és így nem volna fegyelmi hatóság, amely az eljárásra hivatott lehetne. Vitássá válik a tegyelmi hatóság illetékessége akkor is, ha több tisztviselő közös tegyelmi ügyében több fegyelmi hatóság volna illetékes. Ebben az esetben a javaslat 76. §-ának (2) bekezdése a megelőzés elvét fogadja el, termé-zetesen azzal az előfeltétellel, hogy az eljáró mindenik fegyelmi hatóság hatásköre a tegyelmi eljárás alatt álló valamennyi tisztviselőre kiterjed. Intézkedni kell továbbá arra az esetre, amikor közös fegyelmi vétség miatt részben tényleges szolgálatban álló, részben nyugdíjas tisztviselők ellen közös eljárás tolyik. A javaslat ilyenkor mindig a tényleges szolgálatban álló tisztviselők valamelyikének fegyelmi hatóságát jelöli meg az eljárásra illetékesnek. Vitássá válhatnék végül az illetékesség akkor is, ha nyugdíjas vagy elhalt tisztviselő elljn folyamatba tett fegyelmi ügyről van szó. Ilyenkor ugyanis az utolsó lakóhely szerint igazodó illetékességgel az utolsó tényleges szolgálattal kapcsolatos illetékesség állana szemben. Ilyen esetre a javaslat 76. §-anak '3) bekezdése abból indul ki, hogy a tisztviselőt valószínűleg utolsó szolgálati helyén ismerték legjobban, az ennek megfelelő fegyelmi hatóság illetékességét állítja fel szabályul, megengedi azonban,
