Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.

Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről

592. szám. 113 hogy a lemondás érvényes megtörténtének minden kelléke pontosan meg legyen határozva. Minthogy ez, eddig sehol sincs szabályozva, a javaslat 69. §-ának (i) bekezdése a lemondás szabadságát, és a megtörtént lemondás hatályossá válását, (2) bekezdése a lemondás előterjesztésének helyét és alakszerűségét, (3) bekezdése a benyújtott lemondás visszavonásának tilalmát, a (4) és (5) bekezdés pedig azt állapítja meg, hogy a lemondás benyújtása után a tisztviselő meddig köteles még hivatali kötelességeit teljesíteni, viszont a lemondás elbírálásának kósedelmeskedése esetében, mikor jön el az az idő, amettől kezdve engedetlenség vétsége nélkül is megtagadhatja a további hivatali szolgálatot. Mindezek a tisztviselői pragmatika körébe tartozó kérdések, ide tehát — pragmatika hiányában — csak szükségből és kényszerűségből vétetett fel. A 69. §. (ß) bekezdése akként rendelkezik, hogy a tisztviselő a fegyelmi •eljárás elrendelése után • rendszerint nem mondhat le többé állásáról, sem korábbi lemondását nem lehet a fegyelmi eljárás befejezéséig elfogadni. A fegyelmi eljárásnak ugyanis súlyos, esetleg az újra alkalmazás kizárását is eredményezhető hatása lehet, amelyektől a tisztviselő a lemondással mentesülhetne. Ezt kívánja lehetetlenné tenni a javaslat idézett rendelkezése. Lehet azonban eset, amikor a tisztviselő terhére rótt fegyelmi vétségek enyhébb beszámítás alá esnek, és őt vagyoni feleiősség sem terheli, amikor tehát a tisztviselő lemondásának elfogadása a közérdeket nem sérti, sőt a fegyelmi eljárással mindig együttjáró hatósági tekintélycsorbulás elkerülése egyenesen javallja a fegyelmi eljárás mellőzését, vagy más okból kívánja a közérdek, hogy a tisztviselő a szolgalati kötelékből minél hamarabb kiváljék. Ilyen esetekben megengedi a javaslat 69. §-ának (7) bekezdése, hogy az arra jogosult hatóság, de mindig csak az illetékes fegyelmi hatóság meghallgatása után, elfogadhassa a lemondást a fegyelmi. eljárás befe)ezése előtt is. Ugyanez a rendelkezés irányadó akkor is, ha a tisztviselő nem lemondását jelentette be, hanem szabályszerű elbánás ali vonását kérte. Ha azonban több tisztviselő ellen folyik a közös fegyelmi eljárás, csupán némelyikük lemondását nem lehet elfogadni, mert a lemondás elfogadásával a tisztviselő szolgílati köteléke minden vonatkozásban megszűnt, ellene tehát — amint ezt a 69. §. (10) bekezdése kifejezetten meg is állapítja — a fegyelmező hatalom nem érvényesülhet, és így az egyik-másik tisztviselő lemondásának elfogadása ezeknek a fegyelmi eljá-ás alól szabadárasát jelentené, ami a többiekkel szemben méltánytalan is volna, a fegyelmi ügy egységével sem állana összhangban, és a jogérzést is sértené. Hasonló jogelv érvényesül a büntető törvénykönyv 115. §-ának abban a rendelkezésében, hogyha a magánfól indítványára üldözhető bűncselekmény miatt a tettestársak némelyike ellen • előterjesztették az indítványt, az eljárást valamennyi ellen meg kell indítani, továbbá a 116. §nak abban a rendelkezésében, hogy az egyikre nézve visszavont indítvány következtében valamennyi ellen megszűnik az eljárás. A nyugdíjazás azonban a szolgálati köteléket nem szünteti meg végkép és így egyes tisztviselők nyugdíjazási kérelme elfogadásának nincs akadálya. Általános jogelv továbbá, hogy a tisztvis* lő lemondásának elfogadására tugyanaz a hatóság hivatott, amely őt alkalmazta (kinevezte vagy választotta). Ezt az elvet állapítja meg a V. Ü. Sz. 12. §-a is. A fegyelmi eljárás folyamán ma a vármegyei tisztviselők lemondásának Képv. iromány. 1927—1932. XII. kötet. 15