Képviselőházi irományok, 1927. XII. kötet • 590-611. sz.

Irományszámok - 1927-592. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről

92 592. szám. Azokban az ügyekben, amelyekben jogszabályaink a közig, bizottságnak IL od vagy Ill-ad fokú hatáskört jelölnek meg, túlnyomó nagy részben vagy első, vagy másodfokon a törvényhatóság első: tisztviselője jár el, akinek határozata ellen a javaslat 40. §-ának (í) bekezdése 2. h) pontja szerint épen azért van közvetlenül a miniszterhez helye fellebbvitelnek, illetőleg (3) bekezdése értelmében a közig, bírósághoz panasznak, hogy a közig, bizottságban ne ugyanaz az akarat (a törvényhatóság első tisztviselőjének akarata) érvényesülhessen. Ezekben tehát a javaslatnak 40. §-a céltudatosan rekeszti ki a fellebbviteli hatóságok köréből a közig, bizottságot. Ilyen intézkedést tartalmaz pl. községi illetőségi ügyekben az 1886: XXII. t.-c. 18. §-a; közegészségi ügyekben az 1876: XIV. t.-c. 33. §. és 157. §. c) pontja, ós az 1908:

XXXVIII. t.-c. 36 §. és 37. §. 5. pontja; halászati ügyekben az 1888:

XIX". t.-c. 47., 48., 55., 57. és 58. §-a; közúti ügyekben az 1890:1. t-c. 23., 30., 36, 37., 41., 42., 43., 45., 47., 54., 60., 63., 65., 74. és 76.. §-a; vízjogi ügyekben az 1885:XXIII. t.-c. 34., 36., 37., 40., 43, 44., 46., 48., 49 , 50., 51,, 55., 60., 62. és 63. §-a stb. De nem jár nehézséggel a közig, bizottság fellebbviteli hatáskörének kirekesztése olyan ügyekben sem, amelyek más hatóságtól vannak ma a közig, bizottság elé utalva; ezekben ugyanis — a javaslat 40. §. a (1) bekezdésének 2. pontja, (2) és (3) bekezdése értelmében —• a törvényhatóság első tisztviselőjéhez, illetőleg a miniszterhez lesz helye fellebb vitelnek, illetőleg a közig, bírósághoz panasznak. Ilyeneket találunk pl. az 1886: XXII. t.-c. 9., 10., 11., 13., 14., 25., 33., 39., 42., 50., 52., 57., 58., 132., 138. és 164. §-ában, az 1876: VI. t.-c. 58. §-ában, az 1883: XX. t.-c. 3. §-ában, az 1898:

XX. t.-c. 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 13. és 14. §-ában stb. • Legfeljebb a népoktatási ügyek körében van olyan szerepe a közig, bizottságnak, amely megfontolásra utal abban a tekintetben, vájjon az ilyen ügyek sajátszerű természete eléggé indokolttá tenné, hogy aközigazgatás egész körére érvényes, ezt az általános szabályt áttörjük és kedvükért a közig, bizottságnak esetleg a népiskolai ügyekre létesítendő új alakulatát életre hívjuk, vagy inkább ezeket az ügyeket is vagy a törvényhatóság első tisztviselőjének egyéni hatáskörébe, vagy a fontosabbakat közvetlenül a miniszter elé utaljuk. Ezekről a népoktatási ügyekről különösen az 1876 :XXXVIII. t-c. 7. •§. 1. pontja, 9., 12., 13. és 16. §-a; az 1907: XXVI. t.-c. 8. §-a; az 1907: XXVII. t.-c. 8. §-a, a 44.000/1892. V. M. sz. rendelet 13, 21./ 24., 25. és 31. §-a; továbbá egyházi tartozások kérdésében az 1895::XLII1. t.-c. 25. §-a; kisdedóvási ügyekben pedig az 1891:

XV. t.-c. 29 §-a tartalmaznak ilyen rendelkezéseket Alapos megfontolás után —~ azt hiszem —teljes megnyugvással helyezkedhetünk a közigazgatás minden ágazatában a javaslat álláspontjára, minthogy az ebben foglalt rendelkezésektől az igazgatás gyorsítása, egyszerűsítése és — az egyéni hatóság felelősségérzete következtében — jogszerűségének fokozása remélhető. Kívánatosnak vélném, ha ezeknek az előnyöknek az elérése céljából a javaslat rendelkezései érvényesülnének a pénzügyi igazgatás körében is, ami azonban — a pénzügyi igazgatásnak külön kialakulása következtében — teljesen különálló intézkedéseknek volna a feladata. A javaslat 41. §-ának (2) bekezdés b) pontja érintetlenül kívánja hagyni a közigazgatási bizottság ama külön alakulatait, amelyekre, mint elsőfokú, esetleg másodfokú hatóságokra jogszabályaink különös feladatokat rónak. Miuthogy abban a tekintetben kétségkívül fognak kételyek felmerülni,