Képviselőházi irományok, 1927. XI. kötet • 522-589. sz.
Irományszámok - 1927-551. A képviselőház munkásügyi, igazságügyi és pénzügyi bizottságának együttes jelentése "az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról" készített 520. számú törvényjavaslat tárgyában
150 551. szám A bizottság indokoltnak látta, bogy e szakasznak a miniszteri javaslatban foglalt szövegéhez pótlólag két új bekezdést vegyen fel. Az első, a javaslat bizottsági szövegezésében a hetedik bekezdésnek célja megoldani azt a nehézséget, mely az elismert vállalati nyugdíjpénztárak alapításával kapcsolatban a biztosítási kötelezettségek fedezése tekintetében felmerül. A nyugdíjpénztárakat ugyanis kétféle kötelezettségek fogjak terhelni. Először azok, melyeket már az elismerést megelőzőleg magára vállalt, másodszor az elismerés időpontjától számítva keletkezett kötelezettségek. A vállalati nyugdíjpénztárnak és az azt fenntartó, vállalatnak vagy vállalatoknak sajátos viszonyai, az úgynevezett régi kötelezettségeknek mértéke és más gazdasági mozzanatok alapján lesz elbírálható, hogy a m. kir. népjóléti- és munkaügyi miniszter a alapszabályszerű kötelezettségek fedezése tekintetében a különböző vállalatokkal szemben milyen álláspontra fog helyezkedni, tehát ebben a kérdésben milyen feltótelekhez fogja fűzni az eléje terjesztett nyugdíj szabályzatnak elfogadását. E tekintetben tehát a bizottság által módosított szöveg az elismert vállalati nyugdíjpénztárak felügyeleti hatóságának, a m. kir. népjóléti- ós munkaügyi miniszternek kezét nem köti meg. E szakasz nyolcadik bekezdéseként felvett új rendelkezések értelmében az el nem ismert vállalati nyugdíjalapoknak, nyugdíjpénztáraknak, vagy nyugdíjegyesületeknek (vállalati nyugdíj kiegészítő pénztáraknak) nyugdíjszolgáltatásaiba, továbbá a magánjogi jellegű szolgálati szerződésekben vállalati járadékszolgáltatásokba beszámítható az a szolgáltatás, melyre a vállalati nyugdíjkiegószítő pénztár nyugdíjasa, vagy a magánjogi jellegű szolgálati szerződés alapján járadékra jogosult az e törvény alapján működő biztosító intézettel (101. §.). szemben jogosult. A beszámításnak csak akkor van helye, ha a vállalati nyugdíjkiegószítő pénztár szabályzata vagy magánjogi jellegű szolgálati szerződós alapján nyújtott szolgáltatás összege legalább másfélszerese annak a szolgáltatásnak, melyre a volt biztosított az intézettel szemben jogosult. Ezek a rendelkezések azt célozzák, hogyha már a törvény hatálybalépése előtt a vállalát szerződéses alapon, vagy nyugdíjszabályzatában nyugdíj ellátási kötelezettséget vállalt a kettős nyugdíj ellátási kötelezettség ne álljon elő. A 148. §-hoz. A kötelező biztosítás intézményeinek anyagi védelme céljából a bizottság a miniszteri javaslat eredeti rendelkezéseihez pótlólag olyan szöveget fogadott el, melynek értelmében, ha a biztosított már az elismert vállalati nyugdíjpénztárból való kiválását megelőzően e törvény alapján aZ intézettől szolgáltatásban részesült, ennek összegét a járuléktartalóknak kiszámításánál figyelembe kell venui. Előfordulhat ugyanis az az eset, hogy a biztosított ideiglenes rokkantsága következtében két esztendőn keresztül rokkantsági járadékot élvez, rokkantsága utóbb megszűnvén, több esztendőn át biztosítási viszonyban marad. Ebben az esetben, ha à biztosított elismert vállalati nyugdíjpénztár tagjává válik, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete a biztosított átutalási járuléktartalékának kiszámításánál figyelembe fogja venni, hogy a biztosított már két esztendőn keresztül járadékot, élvezett. A 149. §-ho8. A bizottság által módosított szöveg világosan kimondja, hogy a járulóktartalék átutalásának csak akkor van helye, ha a biztosított a jóváhagyott alapszabály rendelkezései alapján őt megillető szolgáltatásra való igényének megnyílása előtt lép ki az elismert vállalati nyugdíjpénztár kötelékéből. E szakasz első bekezdésének a bizottság által módosított szövege tisztázta azt, hogy az átutalási járuléktartalék kiszámításánál csak azt az időpontot kell figyelembe venni, melynek folyamán a munkavállaló annak
