Képviselőházi irományok, 1927. XI. kötet • 522-589. sz.

Irományszámok - 1927-527. Törvényjavaslat az 1928/29. évi állami költségvetésről

112 527. szám. ban csekélyebb jelentőségű — elidegenítésekhez kéri a kormány a törvény­hozás jóváhagyását. E szakasz (2) bekezdése egj a gödöllői állami és koronauradalmi erdő­igazgatóság kezelése alatt álló leányfalui erdőnek a szent korona tulajdonául bejegyzett erdővel való cseréjére vonatkozik, amely csere — összefüggő területek összekapcsolását célozván — úgy a koronauradalom, mint az állam­kincstár érdekében állott. A 13. §-lioz. A városi rendőrségnek a közbiztonsági szolgálat hatéko­nyabbá tétele érdekében az 1919. évben történt államosítása az államkincs­tárra tetemes költségeket hárított. Minthogy ezek a költségek az államház­tartást súlyosan terhelik, elkerülhetetlen, hogy az egyes törvényhatósági és rendezett tanácsú városok a közbiztonságuk érdekében felmerülő kiadásokhoz szintén hozzájáruljanak úgy, amint azt annak idején, amikor még csak Budapesten volt állami rendőrség, Budapest-székesfővárossal szemben a Budapest-fővárosi rendőrségről szóló 1881 : XXI. t.-c. 53. §-a megállapította. A hozzájárulásnak az egyes törvényhatósági és rendezett tanácsú váro­sokra eső összege a belügyminiszter által az illető városok vagyoni hely­zetének és a közszolgáltatási bevételeknek figyelembe vételével fog megálla­píttatni. Az összes hozzájárulások egy-egy évi összege az állami rend­őrség egy-egy évi költségeinek 20%-át nem fogja meghaladni, ami minden esetre csak csekély ellenértékét képezi azoknak az előnyöknek, amelyekben a városoknak az állami rendőrség működése folytán részük van. Miután az 1928/29. évi költségvetés összeállításáig az egyes városokra eső hozzájárulás összege még nem volt megállapítható, a hozzájárulást az 1928/29. évi előirányzatba nem lehetett felvenni. Ezért szükséges a belügy­minisztert felhatalmazni arra, hogy ebben a költségvetési évben a hozzá­járulások összegét közvetlenül fordíthassa közbiztonsági célokra. A későbbi költségvetési években a hozzájárulások összege az állami költségvetésben természetesen úgy bevételben, mint kiadásban elő fog irányoztatni. E szakasz utolsó bekezdése azt célozza, hogy azok a községek, amelyek rendezett tanácsú városokká kívánnak átalakulni, ezen átalakulás pénzügyi következményeit is viseljék és a területükön szervezendő államrend­őrség kiadásai ne az államot terheljék. A Iá. §-hoz. A hadikölcsönjegyzők között számosan vannak olyanok, akik egész vagyonukat hádikölcsöiijegyzésre fordították, egyrészt hazafias áldozatkészségből, másrészt abban a biztos reményben, hogy a hadi­kölcsönkötvények kamataiból későbbi időkben vagy terjesen biztosítani fogják megélhetésüket, vagy legalább a kamatokból olyan jövedelemre tesznek majd szert, amely jövedelem egyéb keresetük mellett életszükségletüknek megfelelő megélhetést fog számukra biztosítani A korona értékének csök­kenése természetszerűleg a háború alatt jegyzett hadikölcsönkötvények érté­kének a csökkenését is maga után vonta, úgy hogy ezek a hadikölcsön­címlettulajdonosok oly sútyos^anyagi helyzetbe jutottak, hogy létfenntartásuk van veszélyeztetve. Mivel a hadikölcsöncímletek e tulajdonosait a címletek átértékelésével kárpótolni az államháztartás egyensúlyának megrendítése nél­kül nem lehetséges, a kormány segélyezés útján kíván rajtuk segíteni. Ezért a segélyezésre rászoruló és elszegényedett hadikölcsönjegyzők anyagi támogatására az 1928/29. évi költségvetésben a népjóléti és munka­ügyi minisztérium 6. »Közjótékonyság és emberbaráti intézmények« címének 3. »A háburú anyagi károsultjainak támogatására« rovatán 6,000.000 P irányoz tátott elő. Abból a célból, hogy az előirányzott összegből tervezett

Next

/
Thumbnails
Contents