Képviselőházi irományok, 1927. X. kötet • 520-II. sz.
Irományszámok - 1927-520. Az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosítás törvényjavaslatának biztosítás-technikai indokolása
63 hogy az ,u' életkorhoz tartozó aktív nembiztosított asszonyok közű hány nem lesz később sem biztosítva. A rokkantakat szét kell választani abból a szempontból, hogy jelen biztosításból kifolyólag élveznek-e mint volt biztosítottak rokkantjáradékot vagy sem. Ha az ,n 4 életkorhoz tartozó nembizfcosított aktív asszonyoknak és az összes asszonyoknak viszonyszámait képezzük, ezeket tekinthetjük azoknak a valószínűségeknek, hogy valamely ,ü' éves rokkant asszony nem élvez jelen biztosításból kifolyólag rokkantsági járadékot. A javaslat szerint özvegyi járadékot kapnak azok a rokkant özvegyek, akik nem élveznek rokkantsági járadékot, továbbá azok, akik a 65 éves életkort már elérték. Az ,ti' életkorhoz tartozó asszonyszámok részletezéséből tehát fontosak azok az asszonyok, akik rokkantak és rokkantsági járadékot nem élveznek, továbbá azok az aktív biztosított asszonyok, akik később sem lesznek biztosítva. Feltételezve most már, hogy az összes asszonyok özvegyek, az első csoport után a rájuk vonatkozó egységnyi rokkantsági járadékot kell venni, a második csoport után pedig az aktívokra vonatkozó rokkantsági járadékot, továbbá a 65 éves életkorban esedékessé váló egységnyi öregségi járadékot. Az ugyanazon életkorhoz tartozó ezeket az egységnyi kötelezettségeket összegezve, nyerjük az egy-egy életkorhoz tartozó asszonyok után való kötelezettségértéket, ha ezek mind özvegyek volnának. Ezt a kötelezettségösszeget osztva az ugyanazon életkorhoz tartozó összes asszonyok számával, kapjuk az egyes életkorokhoz tartozó egy-egy asszonyra vonatkozó egységnyi feltételes özvegyi járadék értókét, ha az asszonyra beállna ugyanakkor az özvegység állapota. Az egy-egy özvegyre eső évi egységnyi feltételes járadékjogosultság értékének kiszámítása a 15. táblázatban van részletezve. A 20 — 69 éves életkorokra megállapított ezeket a feltételes egységnyi járadékjogosultság értékeket grafikusan kiegyenlítettük és a 20. életkortól lefelé és a 69. életkortól felfelé extraportáltuk (17. táblázat). * A feltételes özvegyi járadék esetére is a javaslat úgy rendelkezik, hogy az Özvegy újból való férjhezmenés esetén a járadék egy évi összegének megfelelően végkielégítést kap. Véleményünk szerint ez a rendelkezés a feltételes özvegyi járadék szempontjából teljesen közömbös, mivel csak a rokkantak kapnak járadékot és a 65 éven felüliek, ezeknél pedig vajmi kevés kilátás van arra nézve, hogy újból férjhezmenjének. A rokkant özvegyre, akinek rokkantsági járadéka van, a fórjhezmenós esélyei esetleg azért forognak fenn, mert rokkantsági járadékot kap. Ezt az esélyt tehát éppen az rontaná le, ha végkielégítést venne fel. Ezen oknál fogva a feltételes özvegyi járadékból származó kötelezettség értékének megállapításánál a végkielégítésre vonatkozó rendelkezést figyelmen kívül hagyhattuk. A' nős biztosítottak egy-egy életkorához tartozó feleségek számát szorozzuk a feleségek életkorához tartozó ily módon kiszámított feltételes özvegység esetére szóló, járadék értékével. A nős biztosítottak ,x' életkorához tartozó ezeknek a szorzatoknak az összegét osztva az ,x' éves nős biztosítottak számával, 'nyerjük az ,x' éves nős biztosítotthoz tartozó egységnyi feltételes özvegyi járadék értékét a biztosított halála esetére. A nős férfibiztosítottak egy-egy életkorához tartozó ,u' éves feleségek számát n u-val jelöljük.
