Képviselőházi irományok, 1927. X. kötet • 520-II. sz.
Irományszámok - 1927-520. Az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosítás törvényjavaslatának biztosítás-technikai indokolása
19 ségvizsgálatra vonatkozó rendelkezései épp ezt a megelőzést célozzák. Legfontosabb az, hogy a tüdő vészre hajlamos szervezet ne kerüljön olyan munkakörbe, amely a tüdővésznek ebben az esetben feltétlen előidézője. Ha tehát azt is kell mondanunk, hogy a megrokkanási valószínűségek a háborút megelőző évtizedekben emelkedő tendenciát mutattak és az ipari foglalkozásban elsősorban a tüdővész folytán való megrokkanás emelkedett, a tüdővész elleni küzdelem és a törvényjavaslatnak erre vonatkozó rendelkezései alkalmasak lesznek mindenesetre arra, hogy a tüdővész folytán való megrokkanás arányszáma emelkedő tendenciájában megálljon és visszafejlődjék. Ezeknek a szempontoknak a figyelembevétele mellett biztonsági okokból nem lehet észrevételt tenni a Zimmermann-féle valószínűségeknek az ezekre vonatkozó rizikó-kategóriákhoz hasonló rizikójú tömegekre a mai körülmények között való alkalmazása ellen és igy nem lehet azt mondani, hogy ezek ma már feltétlenül elavultak volnának. Figyelembe kell venni azt a-körülményt is, hogy a Zimmermann-féle valószínűségek hivatásbeli megrokkanási esetekből vannak levezetve. A törvényjavaslatban a munkaképtelenséggel van megállapítva a megrokkanás. Igaz ugyan, hogy a tüdővész folytán való megrokkanásnál a hivatásbeli megrokkanás és a munkaképtelenség összeesőnek tekinthető. Viszont más megrokkanási okokra ez nem áll. Ha valaki hivatását tekintve jelenlegi foglalkozási körében általános testi gyöngeség, vérszegénység, rheuma, gyomorbetegség, szem-,vagy fülbajánál fogva rokkantnak minősíthető, az általános munkaképtelenség szempontjából még nem tekinthető rokkantnak. Es így, bár a tüdővésznek van legnagyobb súlya a megrokkanásban, a hivatásbeli megrokkanás még sem esik össze a munkaképtelenséggel. Ez a körülmény is kiegyenlítő tényezőnek tekinthető a Zimmermannféle valószínűségekre vonatkozó adatok megfigyelési ideje óta a megrokkanási valószínűségekben, különösen a tüdő vész folytán való megrokkanásban bekövetkezett emelkedésnek. Egységes megrokkanási valószínűségek, amelyek a javaslat értelmében biztosítottakhoz hasonló rizikóösszetételű tömegből volnának a követelményeknek megfelelően levezetve, nem állnak rendelkezésre. Másrészt az említett különleges foglalkozási ágakra vonatkozó tömegekből levezetett valószínűségeknek alkalmazhatása ellen ugyanolyan rizikójú tömegekre az említett okoknál fogva aggály nem merül fel. Ezért a következő a német ós cseh indokolásokban kivetett utaktól eltérő eljárást alkalmaztuk. A javaslat rendelkezései alapján biztosítottakat foglalkozás szerint szétválasztva, négy főcsoportot képeztünk, annak megfelelően, amilyen speciális és az illető főcsoportoknak véleményünk szerint megfelelő megrokkanási valószínűségekkel rendelkezünk. A kiválasztott és az illető foglalkozási főcsoportokra alkalmazandó valószínűségek szerint az egyes életkorokra adódó rokkantszámok összegét viszonyítjuk az ös.szes ugyanazon korbeli biztosítandó khoz és megállapítjuk az ehhez a korhoz tartozó összes biztosítotttak mérlegelt átlagos megrokkanási valószínűségét. A vas- és fémipar, gépgyártás és a közlekedési eszközök gyártása és közhasználati villamosáram fejlesztő telepek körében foglalkoztatott munkásokra a Zillmer által a német vas- és gépipar szakszervezeti munkásaira vonatkozó megfigyelésekből levezetett táblázatot használtuk. A közlekedés körében alkalmazott munkásokra a Zimmermann-féle az összes vasutas személyzet adataiból levezetett valószínűségeket, a többi ipari munkásságnál a von at személyzetre 3*
