Képviselőházi irományok, 1927. X. kötet • 520-II. sz.
Irományszámok - 1927-520. Az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosítás törvényjavaslatának biztosítás-technikai indokolása
92 élvezett munkabér van tulajdonképen közvetve a biztosítási eset bekövetkezésekor a járadék mértékének alapjául véve, lehetetlen ezt a körülményt figyelembe nem venni. Bár a cseh indokolásban rámutattak arra, hogy az átlagos bérek az életkorokban változnak, a tényleges számításoknál ezt a körülményt nem vették figyelembe, hanem 15—25 évig terjedő korokra nézve évi 10°/o-os állandó béremelkedést tételeztek fel és a 26-ik életévtől felfelé az átlagos bért az életkortól függetlennek vették. A tényleges számításoknál lehetett volna most már azt az eljárást is választani, hogy a hetibórgörbéknek a.pontjait egymással olyan összefüggésbe hozzuk, hogy az életkorok szerint való bér változást, akár a maximum, akár pedig a kezdőbér százalékos változásának tekintjük. Ez az eljárás természetesen az eredeti bérgörbéktől teljesen eltérő bérskáláknak a felállítását jelentené. Ezek a mesterséges bérgörbók azonban nemcsak egészen más helyzetet mutatnának, mint az eredeti hetibérek, hanem esetleg a kötelezettségek és járulékok tekintetében olyan eltolódást létesítenének, amely egyrészt sem a biztonsági szempont mellett nem engedhető meg, sem pedig a járuléknak az elégségesség vonalán való tartásának szempontjából nem volna elfogadható. Bár tehát ez az eljárás biztosítástechnikai szempontból lényeges egyszerűsítéseket engedne meg, a kötelezettségeknek és a járulékoknak a megállapításánál a javaslat rendelkezései mellett csak az a módszer támasztható alá, amely a tényleges hetibéreket veszi alapul, úgy, amint azok az életkorokban változnak. Ezen általános elv mellett tehát az összes biztosítástechnikai alapmennyiségeknél az egyes életkoroknál magát a tényleges hetibért is figyelembe kell venni. Áz egyes életkorokhoz tartozó átlagos"hetibérrel kombináltuk a biztosítástechnikai alapmennyiségeket. "Ügy a járulék, mint a kötelezettség szempontjából a járulékhét, vagyis az egy heti bér a számítási alap és ha a biztosítási technikai alapmennyiségek ezzel vannak kombinálva az évenként a biztosításkötelezettségben átlagban eltöltött munkahetek számára nézve különböző feltevéseket lehet eszközölni, a nélkül, hogy az egyes feltevésekben való változtatás a számításokban lényegesebb nehézséget okozna. A járulékokból származó bevételek értékének megállapítása céljából az aktívok kiválási sorában az aktívok diszkontált számát kellett az egyes életkorokhoz tartozó átlagos hetibérrel kapcsolatba hozni. Legyen az ,x' éves életkorhoz tartozó átlagos hetibér b s , akkor X X az ,x ( éves aktívok diszkontált számának a hetibérrel való kombinációja biztosítástechnikai rendszerünkben. Ennek megfelelően (b) aa(52) (b) aa (b) aa N aa(52) = N aa__ 0 . 4969D aa és a 65 éves életkorig esedékes évi egy heti járuléknak megfelelő befizetés értéke, ÍW N aa < 52 > tt aa<52) (b) aa (52) = ^x . ' — -^65 ••; -x .65—x| -p.aa
