Képviselőházi irományok, 1927. VII. kötet • 343-499. sz.

Irományszámok - 1927-475. Törvényjavaslat a Szent Korona és a koronázási jelvények gondviseléséről

438 475. szám. a kormány, hogy ebben a vonatkozásban javaslatok megtételére szükség nem volt. III. A törvényjavaslat részletei tekintetében, azok indokolásául is, a következőket van szerencsém előadni: "A javaslat címében — tárgy megjelölésül — régi törvényeinkben használt »tartás« és »őrzés« szavak helyett a bennük rejlő két fogalom árnyalatot egyesítő és általánosabb jelentésű »gondviselés« szót alkalmaztam. 1. A törvényjavaslat 1. fejezete az országos koronaőr tisztségének tárgyi körét jelentő hivatal szabatos ellátása tekintetéből fontos alapkérdéseket — főként a felelős minisztérium alkotmányos hatáskörére figyelemmel — kívánja rendezni. E rendezés szükségessége a fent elmondottak után itt újabb beható indokolásra nem szorul. Az országos koronaőrök tisztségének tárgyi köre valóságos hivatal, mert a koronaőr államhatalmi megbízás alapján állami feladatot jelentő konkrét ügykört lát el. Régi törvényeink terminológiája is ritka következetességgel nevezi »hivátal«-nak koronaőreink tisztségét. (»Officium conservatorum coronae«, »officiumconservatoratuscoronae«, sacrae regni coronae conservatoris officium«. L. 1625: XXV., 1647:111., 1681 : XXXV., 1715 : XXXVIIL, 1764 : IV., 1790 : VIII. törvénycikkek. Az 1883 : IV. törvénycikk óta »koronaőri állomás« használatos a beiktató törvénycikkekben.) Az 1. §. a koronaőr feladatának megállapítása után a törvényjavaslat kiinduláspontjául vett új alapelvet mondja ki. Ez az alapelv nem szorul e helyen újabb indokolásra s azért itt legfeljebb csak azt emelem ki, hogy a koronaőrnek a minisztériummal egyetértő eljárását a koronaőri tisztség helyes és eredményes ellátása, illetőleg az e körben felmerülő gyakorlati szempontok is indokolják. Ilyen lehet például a Szent Korona gondviselése körül felmerült költségek biztosítása stb. A koronaőrzés gyakorlatilag hatékonnyá csak a kormány közreműködésével válhat. Hogy a minisztérium hatóságát a miniszterelnök érvényesíti, szabatosság céljából s azért kellet felvenni a javaslatba, nehogy — esetleg rendkívüli viszonyok között — kétség állhasson fenn abban a tekintetben, hogy ki illetékes a minisztérium tagjai közül eljárni. Törvénnyé válása esetében tehát maga a minisztérium a 1848 : III. t.-c. 16. §-'a alapján nem utalhatja a miniszterelnöknek e javaslatban megállapított hatáskörét a minisztérium más tagjának hatáskörébe. A miniszterelnöki teendők ideiglenes ellátásával megbízott miniszter, e megbízatásának tartama alatt, természetesen érvényesíti a miniszterelnöknek ezt a hatáskörét is. A 2. és 3. §.-oknak a rendelkezései az 1. §.-ban írt elv érvényesülésének gyakorlatilag fontos közelebbi szabályait tartalmazzák. A 2. §.-ho2. A miniszterelnöknek a 2. §.-ban foglalt kivételes, illetőleg kisegítő jellegű eljárására akkor, amidőn az 1. §. első bekezdése a jelvények gondviselését az országos koronaőr feladatává teszi, bizonyára ritkán fog sor kerülni, már csak annál a gondosságnál s e gondosság alkotmányos biztosítékainál fogva is, amivel a koronaőrök kijelölése és megválasztása úgy az államfő, mint az országgyűlés részéről történik. Az esetek ritkasága ellenére, a koronaőrök magas tekintélyének megóvása érdekében, a 2. §. második bekezdésében gondoskodni kellett arról, hogy a miniszterelnök közvetlenül — a törvényes szükség fennforgásának esetében is — csupán a koronaőrök egyidejű értesítése mellett intézkedhessek. Az értesítés birtokában a koronaőröknek módjukban áll a miniszterelnök közvetlenül tett intézkedéseinek célszerűségét ós szükségességét a saját felelős szempontjaik szerint mérle-