Képviselőházi irományok, 1927. VII. kötet • 343-499. sz.
Irományszámok - 1927-387. Törvényjavaslat az állategészségügyről
387. szám. 127 abban beállott változások bejelentésének kötelező volta, nyilvántartása és megjelölése/ mely intézmény íőleg abban fog a múltban ismert marhatörzs könyvezóstől eltérni, hogy amíg az utóbbi csupán a keleti marhavész behuroolásának célzatával csupán a szarvasmarhaállományra nézve volt elrendelve, ajidig az állatnyilvántartás — beleértve ebbe az ezt lehetővé tevő egyéb eljárásokat, úgymint az állatállomány számbavételét, az abban beállott változások bejelentését és megjelölését (bélyegzését) is — a keleti marhavészen kívül egyéb állatbetegségek behurcolásának megakadályozása célzatával a szarvasmarhákon kívül más állatokra nézve is elrendelhető lesz. Arra n^zve, hogy a belépő- vagy rnegögyelőállo mások hol állíttassanak fal, a mindenkori nemzetközi állategészségügyi megállapodások, ilyenek hiányában a tényleges állategészségügyi és állatkereskedelmi viszonyok lévén a döntő tényezők, az intézkedési jogot a íöldmí velósügyi miniszterre kellett ruházni. Az állatállomány számbavételét feltételező bejelentés, valamint az abban beállott változások bejelentése — úgy, mint a múltban a marhatörzskönyvezés körül fennálló hasonló kötelezettség teljesítése — az érdekelt állatbirtokosok, maga az állatok nyilvántartása és megjelölése pedig az illető városok vagy községek kötelessége kell hogy legyen, illetőleg az ezek körül felmerülő költségek a nevezetteket kell, hogy terheljék. Mindazonáltal ez alól az általános szabály alól kivételt kell tenni a multak tapasztalatai alapján olyan városokban és községekben, amelyekben az állatnyilvántartás végzésére alkalmazható autonóm közegek nincsenek, vagy ha vannak is, nem megbízhatók. Ilyen helyeken nem lehet kitérni az elől az egyedül célravezető szükségesség elől, hogy e teendők végzésére helyi érdekektől független, bármikor kicserélhető s a megbízhatóság szerint kiválogathat 5 állami közegek alkalmaztassanak. Az állatnyilvántartással járó teendőknek követelmények szerinti végzése nemcsak gyakorlati jártasságot, hanem ezenkívül az állatfajták felismerésére képesítő bizonyos szakismeretet is igényelvén, az állatnyilvántartók megfelelő kiképzéséről — az állatorvosi képesítéssel nem bíró húsvizsgálók kiképzéséhez hasonlóan s lehetőleg ezzel kapcsolatban — kellmajd gondoskodni. 5—7. §. A fertőző állatbetegségek terjesztésének leghatékonyabb tényezői maguk az állatok, amennyiben tartási helyük gyakori változtatása folytán az előbbi tartási (származási) helyükön uralgó fertőző betegséget mindeneknél könnyebben hurcolhatják el az újabb tartási helyükre. A fertőző állatbetegségek fellépési helyének kinyomozása szempontjából tehát elengedhetetlenül szükséges, hogy az állatok a belföldi forgalomban is rendszeres ellenőrzés alá helyeztessenek és e célból oly eszköz bocsáttassék az állategészségügyrendori hatóságok rendelkezésére, amely lehetővé teszi az állatok jelenlegi és előbbi birtokosainak, származási helyének ós származási helyük fertőzött vagy vészmentes voltának megállapítását s így alapot szolgáltata száimazási helyen titkolt vagy észrevétlen maradt fertőző állatbetegség felderítésére. Ezt a célt szolgálja a marhalevél, amely mint közokirat egyrészt a rajta leírt állat birtokosának az állatra vonatkozó tulajdonjogát, másrészt a rajta leírt állat származási helyét és egészségi állapotát igazolja, ez utóbbit azonban csak annyiban, hogy megjelöltetvén a származási h<4y fertőzött vagy vészmentes volta, ez az állat gyanús vagy gyanútlan állapotára enged következtetni. Ezeken kívül még a jelenben az állatforgalmi adó kivetésének és beszedésének alapjául is szolgál és az esetek egy nagy részében, különösen
