Képviselőházi irományok, 1927. VII. kötet • 343-499. sz.
Irományszámok - 1927-387. Törvényjavaslat az állategészségügyről
122 387. szám. szabályrendelet útján a vármegye törvényhatósága kötelezhette, addig a jelen törvényjavaslat ez utóbb említett körállatorvostartási kötelezettség megállapítását is a nevezett miniszterek hatáskörébe utalja. E rendelkezés felvételét mellőzhetetlenné tette a vármegyei törvényhatóságok egyrószének a körállafcorvosi intézmény hasznos, mondhatnám nélkülözhetetlen voltának fel nem ismeréséből, másrészt a községek kedvezőtlen anyagi helyzetével indokolt, de rosszul alkalmazott takarékosságból eredő magatartása. Gyakran előfordult ugyanis, hogy a vármegyék a kellő előfeltételek birtokában lévő községeket nemcsak hogy nem kötelezték körállatorvosok tartására, hanem még az ily állások szervezésére önszántukból hajló községeket is igyekeztek megakadályozni szándékuk keresztülvitelében úgy, hogy még ma is vannak közigazgatási járások, melyekben a tulajdonképen felügyeletre hivatott járási m. kir. állatorvoson kívül több állatorvos nincsen. Hogy ez — csupán a rögtöni segélyt igénylő állatmegbetegedéseket véve figyelembe — az ezen vármegyék érdekelt állat birtokosaira nézve mit jelent s hogy ennek folytán mily, különben megmenthető értékek mennek évről-évre pusztulásba, további bizonyítást nem igényel, valamint az sem, hogy a következményeiben nemzetgazdasági szempontból sem kicsinyelhető ezen káros állapot mielőbbi megszüntetése és rendezése elsőrendű állami érdek. De a szóbanforgó rendelkezés felvételének indokai között helyet foglal még az a törekvés is, hogy a multak tapasztalatai alapján kizárassanak az ily állások szervezésére irányuló hosszadalmas, sokszor 5 — 6 évre terjedő szabályrendeleti úton való tárgyalások, amelyek lehetetlenné teszik az állatorvos szolgálatba állítását akkor, amikor annak szükségessége éppen felmerül. Az utóbb felsorolt indokokon alapszik a törvényjavaslat szóbanforgó rendelkezésének természetes folyományát képező az a másik rendelkezés is, mely felhatalmazást ad a nevezett minisztereknek a már eddig létesített községi ós körállatorvosi állások további fenntartása vagy a szerzett jogok épségének érintése nélkül azok megszüntetése iránt intézkedhetni. Közigazgatásunk ügymenetében sok zavarra és egymással merőben ellenkező eljárás követésére szolgáltatott okot a városi, községi és körállatorvosok, valamint az őket alkalmazó városok és községek között fennálló jogviszony teljes rendezetlensége, mely amellett, hogy hátráayos visszahatással volt az említett állatorvosok helyzetére, a városok és községek állategészségügyi igazgatásának sem vált előnyére. A jogbiztosság, az állategészségügyi érdekek s a méltányosság követelményeinek tesz eleget tehát a jelen javaslat azzal, hogy a községi (r. t. városi) és körállatorvosok jogviszonyának főbb vonatkozásait a külön minősítéshez kötött állásokra alkalmazott más községi tisztviselőkre nézve az 1886. évi XXII. t.c-ben megállapított szabályok szerint rendezi. A helyhatósági állatorvosok hatásköre eddig kizárólag helyi vonatkozású, azaz "a községi (városi) önkormányzat körébe tartozó teendők ellátására terjedt ki; míg az országos vonatkozású, tehát állami feladatot képező állategészségügyi teendőket az 1900. évi XVII. t.-c. értelmében az állategészségügyrendőri hatóságok mellé beosztott állami közegek, a m kir. állatorvosok, látták el. E rendelkezés további fenntartásáról azonban — bárha csak a lehető legszűkebb területre szorítkozva — el kell állnom, mert az időközben szerzett gyakorlati tapasztalatok arról győztek meg, hogy némely állami feladatot képező állategészségügyi teendő kifogástalan ellátása hosszabb tartamú szakértői tevékenységet igényel, aminek a jelen 'törvényjavaslat folytán amúgy is szélesbedett ügykörrel bíró s esetleg nem is helyben, vagy
