Képviselőházi irományok, 1927. VII. kötet • 343-499. sz.

Irományszámok - 1927-387. Törvényjavaslat az állategészségügyről

387. szám. 111 csupán az e célra kijelölt és berendezett s a jelenlegi helyzet szerint olykor túlságos nagy távolságban lévő marharakodóállomásokon, hanem ezeken kívül — az érdekelt vasúti, illetőleg hajózási vállalatnak általános forgalmi szem­pontból nem mellőzhető előzetes hozzájárulásával — más- vasút- vagy hajóállomáson is történhessék. A vasúton vagy hajón való szállítás gyorsítását és egyúttal némileg olcsóbbá tótelét célozza az a javaslatom is, mely arra irányul, hogy mellőz* tessék a marharakodóhelyeknek és a rakodásnál használt eszközöknek min­den egyes szállítás után történő fertőtlenítése, amely jelenleg kötelező, de állategészségügy rendőri szempontból megokoltnak nem tekinthető s a tömeges szállítás zavartalan lebonyolításának veszélyeztetése nélkül végre nem hajtható. A közegészségügyi szempontból is nagy horderejű hús vizsgálatnak ós segédeszközének, a vágóhidaknak jelenben rendeleti úton megállapított szabályait a hústermelés mai exorbitáns költségeinek csökkentése érdekében a nagy külterülettel bíró városokra nézve enyhíteni igyekszem. A használati célokra alkalmatlanná vált lovakban rejlő nemzetgazdasági értékek megmentése és főképen a szegényebb néposztály olcsó húsellátásának biztosítása érdekében egyrészt a lovaknak kizárólag az e célra épített magán vágóhidakon vagy m agán vágóhely ekén való levágását — az eddigi indokolatlan, sőt káros tilalommal szemben — megengedni kérem és pedig azzal a céllal, hogy a ló húsfogyasztás terjesztése érdekében kívánatos pro­pagatív működés a magánvállalkozás körébe kerüljön, másrészt azokat a városokat ós községeket, melyekben a magánvállalkozás következtében a lóhúsfogyasztás nagyobb tért hódított, kizárólag a lovak vágására szolgáló közvágóhíd vagy közvágóhely létesítésére javaslom kötelezni. A hulláknak ós a fogyasztás céljából levágott állatok fogyasztásra alkal­matlan testrészeinek köz- és állategészségügyi érdekekből szükséges ártal­matlannátótelére ós az ártalmatlannátételnek eddig is ismert segédeszközeire, a dögterekre és gyepmesteri telepekre vonatkozó rendszabályok megállapí­tásánál célszerűségi és gyakorlati indokokra támaszkodva egyrészről elejtem azt a régebbi álláspontot, hogy az ártalmatlannátótel említett segédeszközeinek ^feltétlenül közintézmény jellegével kell bírniok és ehhez képest lehetőséget kívánok nyújtani arra, hogy a nagyobb gazdaságok ós üzemek saját részükre külön dögterekről gondoskodhassanak, másrészről érvényesülésre engedek tért az ártalmatlannátétel azon újabbkori segédeszközeinek, melyekkel az ártalmatlannátétel az eddigieknél tökéletesebben ós gazdaságosabban vihető keresztül. így lehetőséget kívánok nyújtani arra, hogy bizonyos feltételek mellett a dög terek helyett hullaégető készülékek legyenek felállíthatók, más­részt, hogy a gyepmesteri telepek hullafeldolgozó készülékekkel legyenek felszerelhetők. Ez utóbb jelzett készülék kiterjedt alkalmazását nemzetgaz­dasági szempontból is örömmel látnám, mert e készülék igénybevételével az eddigi elásás vagy elégetés útján teljesen értéktelenített hullákból és fogyasz­tásra alkalmatlan testrészekből jelentékeny értékeket lehetne megmenteni. A megelőző rendszabályok ama másik csoportja, mely ezidőszerint alkal­mazást nem nyer, kitérjed a kereskedelem, ipar, mezőgazdaság és a tudo­mányos búvárkodás mindazon területeire, ahol tapasztalat szerint alkalom adódhatik fertőző állatbetegségek széthurcolására, illetőleg ahol eszközök kínálkoznak ilyen betegségek fellépésének megakadályozására. A megelőző rendszabályok eme csoportjával a részletes indokolás során tüzetesen foglal­kozom ugyan, de fontosságánál fogva már Jtt utalni kívánok a kötelező védőoltás rendszabályára, nemcsak azért, mert igen sok pusztulásnak kitett

Next

/
Thumbnails
Contents