Képviselőházi irományok, 1927. V. kötet • 161-259. sz.

Irományszámok - 1927-236. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségével gyanúsított Szabó Imre országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

518 236. szám. a bécsi udvar »beolvasztó törekvését a német miniszterek se képviselik tisztábban, mint a magyar nagyúri szolgalelkek, akik, hogy megnyerjék, vagy megtarthassák az uralkodó kegyét szolgaiságakkal és jellemtelenségükkel jobban bátorítják az ország közjogának megsértésére s a nemzet jogos igényének a mellőzésére, mint a német miniszterek tanácsaikkal.« Es ez a »történelmi osztály« nemcsak a magyar nemzeti és állami önállóságot és függetlenséget adta el, árulta el és szolgáltatta ki pénzért, vagyonért, állásért, címért, rangért a Habsburgoknak, hanem ellenséges érzülettel volt eltelve a magyar kultúra ellen: gyűlölte, megvetette a magyar nép nyelvét, irodalmát, művészetót . . . Metternich reakciós ós véres, a magyarságot elnyomó politikájának legerősebb támaszai éppen a »történelmi osztályból« kerültek ki. Az a tény, hogy a magyar főurak lenézték és üldözték a magyar nemzeti szellemet, nagyban előmozdította a Habsburgok magyarellenes politikájának sikereit.« Továbbá: » .'. . felsőbüki Nagy Pált, aki különben a rendi alkotmány híve volt, mert az 1807. évi április 5-én megnyílt országgyűlésben szól emelt a magyar nyelv érdekében, az udvar ós a magyar főnemesség •?— tehát gróf Bethlen István »történelmi osztálya« — »forradalmár«nak tekintette . . . A magyarságot, a magyar nemzetet, a magyar nép kultúráját nem gróf Bethlen István »történelmi osztálya« mentette meg, amely együtt dolgozott a Habsburg-házból származó királyokkal a magyar állami önállóság elpusztításán és a magyar nyelv és nemzeti kultúra kiirtásán, hanem a másik, az igazi történelmi osztály, a magyar földön robotoló és a harcokban vérét áldozó magyar jobbágyság és kézműves-osztály. Az Esterházyak, a Batthyányak, Erdődyek, Csákyak, PálfTyak, Illésházyak, Berényiek, Apponyiak és a többiek — akik nádorok, kancellárok, országbírók, személynökök fényes címeit viselték —, a valóságban a magyar nemzet hóhérai, vagy sírásói voltak, akik valamely Habsburgnak, mint »magyar király«-nak a szolgálatában álltak és végrehajtották az udvarnak és német minisztereinek a politikáját és rendszabályait Magyarországon.« Miután a kir. ügyészség a vád képviseletét átvette, a budapesti kir. büntető törvény szék, mert a cikk ismertetett tartalma az 1878. évi V. t.-c. 172. §-ába ütköző, 2-ik bek. szerint ós az 1912. évi LXIII. t.-c. 19. §-a szerint minősülő ismérveit látszik feltüntetni, — az eljárást megindította. A cikk névtelenül jelent meg, Szabó Imre, a lap felelős szerkesztője a cikk szerzőjót felhívásra nem nevezte meg, a kéziratot nem szolgáltatta be és így a sajtójogi felelősség őt terheli. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés a vélelmezett bűncselekmény és nevezett képviselő személye között nem kétséges, mivel a bizottság zaklatás esetét nem látja fennforogni, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Szabó Imre országgyűlési képviselő mentelmi jogát ezen ügyben függessze fel. Kelt Budapesten, a képviselőház mentelmi bizottságának 1927. évi június hó 9. napján tartott ülésében. Kálmán Jenő s. h, a mentelmi bizottság előadója. Hajós Kálmán s. &, a mentelmi bizottság elnöke.