Képviselőházi irományok, 1927. III. kötet • 79-146. sz.
Irományszámok - 1927-80. Törvényjavaslat a büntetőtörvények kiegészítéséről és egyes rendelkezéseiknek módosításáról, valamint a büntető igazságszolgáltatás további egyszerűsítéséről
80. szám. 69 tettesekkel szemben és erre a célra a bíróságoknak olyan jogszabályok álljanak rendelkezésére, amelyek e cél elérésére alkalmasak. A megrögzött bűntettesekre javaslatba hozott szabályok alapgondolata és lényege az, hogy a bíróság az ily elítéltet a kiszabott szabadságvesztésbüntetésnek végrehajtása végett szigorított .dologházba utalja (47. §.), amelyből az elítélt a büntetés kitöltése után is csupán feltételesen és csak abban az esetben bocsátható szabadon, ha az intézetben tanúsított magaviseletéből és szorgalmából alaposan lehet arra következtetni, hogy szabadonbocsátása esetén a jogrendet és a közbiztonságot újból veszélyeztetni nem fogja (56. §.). A 47. §-hoz. Ez a §. állapítja meg azokat a feltételeket, amelyek fennforgása esetében valakit szigorított dologházba lehet utalni. A javaslat tartózkodik attól, hogy rendelkezéseit a közveszélyes bűntettesek fogalma alá vonható összes bűntettesekre kiterjessze, hanem az a célja, hogy rendelkezései a közveszélyes bűntetteseknek pusztán arra a csoportjára alkalmaztassanak, akiket »megrögzött bűntetteseknek« nevezhetünk s akik nagy tömegüknél fogva az államra és a társadalomra különös veszélyt jelentenek s akikkel szemben a hatályban lévő jogszabályaink elégtelensége következtében kétségtelenül sürgősen új jogszabály alkotására van szükség. A jelen javaslat ugyanis a közveszélyes bűntettesek közül csupán az úgynevezett hivatásos, szokásszerű vagy iparszerű bűntettesekre (megrögzött bűntettesekre) vonatkozik, akik büntetendő cselekményeket szokásszerűleg vagy foglalkozásszerűleg követnek el, s akiknek megrögzöttségükkel kapcsolatos köz veszélyessége ismételten már bűntettek elkövetésében is megnyilvánult. Célzatosan nem terjeszkedik ki a javaslat egyéb közveszélyes bűntettesekre ; így azokra, akiknek büntetendő cselekménye s ezzel kapcsolatos közveszélyessége elmebeli állapotuk betegségével, rendellenességével vagy zavarával van összefüggésben, mert ebben az esetben közveszólyességük a beszámíthatóság kérdésével elválaszthatatlanul összefügg. A még megnyugtatóan el nem döntött elvi kérdések között ugyanis a legjelentősebb vitás kérdés ma is az, hogy elvileg megengedhető-e s gyakorlatilag célszerű-e ós szükséges-e, hogy az ily egyénekkel szemben a társadalom védelme szempontjából nélkülözhetetlen biztonsági intézkedést a büntető bíróság tegye meg s hogy a velük szemben tett gyógyító ós egyúttal biztonsági jellegű intézkedés foganatosítása a közönséges betegekkel vagy pedig inkább a büntető intézetekkel kapcsolatban történjék-e. Ebben a kérdésben törvényhozásunknak ezúttal állást foglalni annál kevésbbé szükséges, mert az ily egyénekkel szemben a közigazgatási hatóság jelenleg is tehet biztonsági intézkedéseket s az a veszély, ami az ily egyének részéről elkövetett büntetendő cselekmények útján az államot s a társadalmat fenyegeti, elenyészően csekély ahhoz a veszélyhez mérve, ami az államot s a társadalmat azok részéről a hivatásos bűntettesek részéről fenyegeti, akiket »megrögzött bűntettesek« fogalma alá vonunk s akiknek büntetőjogi beszámíthat ósága a büntetőjogtudomány s a törvények állásfoglalása szerint nem vitás. Megrögzött bűntettesnek a jelen javaslat szempontjából az olyan egyént kell tekinteni, akire nézve a bíróság megállapította, hogy a 47. §-ban meghatározott feltételek fennforognak s akit ennek következtében szigorított dologházba utal. E feltételek megállapításánál a javaslat a közbiztonsága s a
