Képviselőházi irományok, 1927. III. kötet • 79-146. sz.
Irományszámok - 1927-80. Törvényjavaslat a büntetőtörvények kiegészítéséről és egyes rendelkezéseiknek módosításáról, valamint a büntető igazságszolgáltatás további egyszerűsítéséről
80. szám. 65 Az újítás terén előljárt Franciaország,. amely Bérenger kezdeményezésére már 1885. évi május hó 27-én radikális törvényt alkotott a közveszélyes bűntettesek ellen. Lényege e törvénynek az, hogy a Code pénal 277. vagy 279, cikke (közveszélyes csavargók) alá eső visszaesőket, ha tíz éven belül ítéltettek el, a büntetés kiállása után valamely gyarmatba szállítják, ahol magatartásukhoz képest esetleg életfogytig kell maradniok. Norvégia 1902. évben alkotott Btk.-e 65. §-ában felhatalmazza a bíróságot, hogy abban az esetben, ha valaki a törvényben felsorolt büntettek valamelyikét elkövette, vagy elkövetését megkísérelte, az esküdtekhez kérdést intézzen abban a tekintetben, hogy a terheltet, tekintve a cselekmény elkövetésének körülményeit, az indító okokat vagy megnyilatkozott egyéniségét az emberi társadalomra vagy egyesek életére, egészségére vagy javára nézve különösen veszélyesnek kell-e tekinteni. Igenlő válasz esetében az ítélet kimondhatja, hogy az elítélt, ameddig szükségesnek mutatkozik, a fogházban visszatartható, mégis a büntetés kitöltése után néni tovább, minit a megállapított büntetés háromszoros idejéig és semmiesetre se a büntetés kitöltésétől számított tizenöt éven túl 1 . Angolország 1908. évi törvénye (Prévention of Crimes Act) II. Rész (Közveszélyes bűntettesek utólagos őrizete) 10. §-ában megengedi, hogy a bíróság fegyházbüntetésének kitöltése után öt évnél nem rövidebb és tíz évnél nem hosszabb ideig biztonsági őrizetben tartsa azt a bűntettest, aki tizenharmadik életevének betöltése után legalább háromszor bűntett miatt el volt ítélve, ha állandóan tisztességtelen vagy bűntettes életet folytat és a jelen törvény életbelépte után oly bűntettet követ el, amely miatt a bíróság őt fegyházra (pénal servitude) ítéli. / Az Êszakamerikai Egyesült Államokhoz tartozó Indiana (1907. évben), Washington (1909. évben), Nevada (1911. évben) és azóta számos más amerikai állam felette radikális törvényeket hoztak a közveszélyes bűntettesek ellen. E törvények nemcsak megengedik a közveszélyes bűntettesek határozatlan ideig (közveszélyességük tartamára) őrizetben tartását, hanem annyira mennek, hogy a javíthatatlan lelkileg rendellenes szokásos bűntetteseknél a letartóztatás alatt a szaporodási képességet megszüntetik (egészen egyszerű és veszélytelen operációval 1 , hogy így legalább megakadályozzák, hogy szabadságuk visszanyerése esetében hozzájuk hasonló utódaik lehessenek. Az 1909. évi osztrák Btk. javaslat 38. §-a kötelezi a bíróságot, hogy az oly belföldi elítéltnek biztonsági őrizetben tartását rendelje el. aki a törvényben felsorolt bűntettek miatt már legalább kétszer börtönbüntetést állott ki s az utolsó büntetés kiállásától számított öt éven belül újból ily büntettet követ el és a büntetés kitöltése után is közveszélyesnek mutatkozik. A biztonsági őrizet tíz évet meg wem haladhat. Legalább három év eltelte után az őrizetben tartott véglegesen vagy feltételesen szabadlábra helyezhető. Az 1909. évi németbiroáalmi Vorentwarf 89. §-a. (Hivatásos és szokásos bűntettesek.) Ha oly egyén, aki már sokszor, de legalább ötször bűntett vagy szándékos vétség miatt huzamosabb szabadságvesztésbüntetésekkel és közöttük legalább egyszer fegyházzal büntetve volt és az utolsó büntetést három évnél nem régebben állotta ki, újból büntettet vagy szándékos vétséget követ el és előző büntetéseivel kapcsolatban hivatásos vagy szokásszerű bűntettesnek mutatkozik, ebben az esetben, ha az újból elkövetett cselekmény bűntett, fegyházzal, de öt évnél nem rövidebb tartammal, ha vétség, két évtől tíz évig terjedhiető fegyházzal büntetendő. Elvi szempontból ugyanezen az állásponton van az 1913. évi Entwurf 121. §-a. Az 1919. évi németbiroáalmi Btk. javaslat. 100 §. Ha a jogbiztonságra veszélyes ipar- vagy szokása szerű bűntettest a 120. •§. alapján (e §. szerint az ily bűntettes súlyosabb büntetés alá esik) büntetésre ítélik, e mellett biztonsági intézkedést kell alkalmazni. 101. §. Az országos rendőri hatóság kötelessége, hogy a büntetés kiállása után az elítéltet az ítélet alapján biztonsági őrizetbe helyezze. A biztonsági őrizet három évnél tovább csak abban az esetben tarthat, ha ezt a bíróság elrendeli. Ha ezt elrendeli, egyúttal meghatározza, hogy mennyi idő múlva kell újból döntését kérni. 102. §. Az országos rendőri hatóság a biztonsági Őrizetben tartottat feltételesen szabadságra bocsáthatja, ha az intézetben magát hosszabb ideig jól viseltees figyelembe véve személyes körülményeit, alaposan feltehető, hogy a jövőben tisztességes életmódot fogfolytatni. A szabaduló részére eltartására elégséges munkaalkalmat kell biztosítani vagy másként kell elhelyezéséről gondoskodni. A 65. §-nak s a 66. §. 1. bekezdése 2. mondatának rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. Ha a szabadonbocsátást öt éven belül vissza nem vonták, a szabadonbocsátás véglegessé válik. 103. §. Ha az elítéltnek meghatározott helyen tartózkodása akár a bűntett természeténél, akár az elítélt személyes körülményeinél fogva, másokra vagjr a közbiztonságra különös veszélyt jelent, a bíróság az ítéletben elrendelheti, hogy az elítélt szabadulása után tartózkodási hely tekintetében korlátok közé szorítható. Ily intézkedés csak fegyházbüntetés mellett és a törvényben kifejezetten megjelölt esetekben legalább egy évi fogházbüntetés kiszabása esetében tehető. A bíróság ítéletében állapítja meg, hogy a korlátozás mennyi időn át van megengedve; legfeljebb öt évi időhatár szabható. Az ítélet alapján az országos rendőri hatóság megtilthatja az elítéltnek az oly helyeken tartózkodást, ahol a különös veszély fennforog; megelőzőleg meg kell hallgatni annak az intézet vezetőségének a véleményét, ahol az elítélt büntetését kiállotta. Ha lehetséges, ne utasítsák ki az elítéltet illetőségi helyéről és az oly helyekről, ahol az elítélt eltartását biztosító munkában áll, vagy ahol részére ilyen munka biztosítva van, vagy ahol elhelyezésiéről más módon gondoskodás történik. Képv. iromány. 1927—1932. III. kötet. 9
