Képviselőházi irományok, 1927. III. kötet • 79-146. sz.
Irományszámok - 1927-79. Törvényjavaslat az ingójelzálogjogról
22 79. szám: * nak. Az a gazdasági érdek, hogy a termelésben nélkülözhetetlen ingóságokat kézről-kézre adás nélkül is fel lehessen használni a hitelnyerés céljára, sok esetben arra indította az érdekelt feleket, hogy a jogszabályokat megkerülve színleges ügyletekkel juttassák érvényre az említett érdeket. így hamis bemondással színleg alkalmazták a végrehajtási foglalást, eladás esetében tulaj donjogfenntartást (pactum reservati dominii) kötöttek ki, színleges eladásban (securitatis causa venditio) állapodtak meg, színleges bérleti szerződést kötöttek a bérbeadott dolognak constitutum possessorium útján visszatartásával. Allatokra úgy szereztek kölcsönt, hogy a járlatot a hitelező nevére átírták bs az állat helyett ezt adták át. Szállított (guruló) árura olyan feltétellel adtak kölcsönt, hogy az árut a hitelező tulajdonaként kellett feladni. Fakitermelés esetében az adós a hitelezőre ruházta a fa tulajdonjogát vagy pedig betéti társaságot alakított vele. A kézi zálogul átadott bort az adós a hitelező megbízottjaként tovább is megtartotta és árusíthatta. Cséplőgép és egyéb gépek tulajdonosa úgy kaphatott kölcsönt, ha a gép tulajdonát színleges adásvételi szerződéssel a hitelezőre ruházta vagy ha tűrte, hogy a hitelező a gépet végrehajtásilag lefoglalja. A most említett színleges eljárásokat szükségessé tevő közgazdasági érdekek érvényesülését a fennálló jog keretében a bírói gyakorlat is könynyíteni igyekezett. A bírói gyakorlat szerint érvényes a zálogjog alapítása akkor is, ha a felek a zálogtárgyat a raktárhelyiség kulcsának átadásával kapcsolatban az elzálogosítónál hagyják (Kúria, 9.968/1904.), vagy ha a tulajdonos a pásztor őrizete alatt levő disznócsorda felett a rendelkezési jogot a záloghitelezőnek átengedte (Kúria 1.113/1905.) stb. Kereskedelmi törvényünk 302. §-a értelmében zálogjog keletkezik akkor is, ha a zálogot a hiteiező helyett egy harmadiknak adják át. A polgári törvénykönyv tervezete is gondoskodott a zálog átadásának bizonyos szurrogátumairól. A bizottsági szöveg 589. §. 3. bekezdése szerint »ha a tulajdonos az elzálogosítandó dolog főbirtokosa, az átadást azzal pótolhatja, hogy a dolog kiadására irányuló követelését a hitelezőre átruházza és a birtokost az elzálogosításról értesíti« ; az 590. §. szerint pedig »a zálogjog megalapításához szükséges átadást közös birtok engedésével is lehet pótolni olykópen, hogy a hitelező és a tulajdonos közös zár alatt tartsák a dolgot vagy, hogy a dolog, ha harmadik személy birtokában van, csak közösen a hitelezőnek és a tulajdonosnak adathassék ki«. Az átadási elv érvényesülésének olykor fizikai akadályai is vannak: így ha több hitelező van, a kézi zálogot rendszerint csak az egyik hitelező veheti birtokába ; nem lehet átadás utózálogosítás esetében sem. A jog ily esetekben is szurrogátumokról gondoskodik. Mindezek azonban csak kivételszerű jelképes pótlásai a dolog tényleges átadásának, ami mai jogunkban az ingózálog alapításának általános alapkelléke. Az átadás pótlására alkalmazott színleges jogügyletek jogi bonyodalmak forrásai s ellenkeznek a forgalmi erkölccsel, a törvényi szurrogátumok pedig részben költségesek, részben védtelenné teszik az adóst. Sem a színleges ügyletek, sem a törvényi szurrogátumok nem elégítik ki kellőkép azt a gazdasági szükségletet, hogy az elzálogosító a zálogtárgyakat a rendes gazdálkodás szabályai szerint tovább is használhassa. Ezt a szükségletet a polgári törvényköny előkészítői is elismerték és a polgári törvénykönyv bizottsági szövegének 589. §-ában lehetővé kívánták tenni, hogy az ingójelzálogjog külön törvénnyel meghonosíttassék. Az ingójelzálogjogról szóló külön törvény megalkotását már a háború előtt is .sürgették egyes közgazdasági és jogászi körök (így az 1911. évi
