Képviselőházi irományok, 1927. III. kötet • 79-146. sz.
Irományszámok - 1927-108. A képviselőház külügyi bizottságának jelentése a Nemzetek Szövetsége Egyességokmányának módosításáról szóló, még ki nem hirdetett törvény, valamint az arra vonatkozó 56. számú kormányzói kézirat tárgyában
108. szám. 129 Tény az, hogy a nemzetgyűlésnek nem volt módjában letárgyalni a kérdéses kormányzói kéziratot, mert a nemzetgyűlésnek e tárgyban jelentéstételre hivatott külügyi bizottsága jelentésót a nemzetgyűlés 1926. évi november 12-én tartott ülésében terjesztette be, amely ülés után a nemzetgyűlés már csak egyetlen ülést tartott november 16-án, amely napon a nemzetgyűlés feloszlatása következett be. Minthogy ezek szerint a nemzetek szövetsége egyességokmányának módosítása tárgyában a nemzetgyűlés által alkotott törvény kihirdetetlenül, a törvény újabb megfontolását kívánó kormányzói kézirat pedig elintézetlenül maradt: kérdés, hogy az országgyűlés ezt a kormányzói kéziratot tárgyalás alá és a vonatkozó még kihirdetetlen nemzetgyűlési törvényt újabb megfontolás alá veheti-e? Ennél a kérdésnél mindenekelőtt az 1920. évi XVII. t.-cikk 1. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezés jöhet szóba. Ezen törvényhely szerint : »Ha a nemzetgyűlés által alkotott törvény kihirdetésének elrendelésére az 1920. évi I. t.-cikk 13. §-ának második bekezdésében megszabott 60 napi határidő alatt a kormányzó a nemzetgyűlést feloszlatta, vagy ha e határidő alatt a nemzetgyűlésnek két évben megállapított tartama letelt, a kormányzó a még ki nem hirdetett törvényt újabb megfontolás végett az újonnan összehívott nemzetgyűlésnek vagy pedig, ha a nemzetgyűlés helyébe országgyűlés lépne, az országgyűlésnek küldheti meg összeülésüktől számított 15 napon belül.« Tehát kétségtelen az, hogy a törvény kontemplál olyan lehetőséget, mely szerint a kormányzó a nemzetgyűlés által alkotott törvényt a nemzetgyűlés helyébe lépő országgyűlésnek küldi vissza, amikor is az országgyűlés, noha nem általa alkotott törvényről van szó, a nemzetgyűlés által alkotott törvényt újabb megfontolás alá veszi, tehát a nemzetgyűlés által megkezdett eljárást folytatja. A törvénynek ez a rendelkezése egészen kivételes esetet statuál, mert szabály szerint az új'törvényhozó testület a feloszlatott törvényhozó testület félbenmaradt munkálatait nem folytatja, hanem azok végleg abban maradnak. Az új törvényhozó testület nem tovább folytatója a régi törvényhozó testület megkezdett munkálatainak, hanem rendszerint csak új kezdeményezés alapján van hivatva eljárni. Ez az oka annak is, hogy a törvényhozó testület feloszlatásával vagy törvényszerű megbízatásának lejártával az elintézetlen törvényjavaslatok csak annyiban kerülnek az új törvényhozó testület tárgyalása alá, amennyiben ehhez újból benyujtatnak. Az idézett törvényhely semmi kételyt nem hagy" fenn a tekintetben, hogy az a körülmény,, hogy a törvényt, melynek kihirdetését a kormányzói leirat egyelőre megakadályozta, nem a most együtt ülő országgyűlés, hanem az 1926. évi november 16-án feloszlatott nemzetgyűlés alkotta, abban as esetben semmiképen sem lehetne akadálya annak, hogy az országgyűlés a már létezni megszűnt nemzetgyűlés által alkotott ezt a törvényt újabb megfontolás alá vegye, ha maga a kézirat az országgyűléshez érkezett volna. Minthogy a kormányzói kézirat nem az országgyűléshez, hanem még a nemzetgyűléshez intéztetett annak működése idejében: felmerül a kérdés, van e helye annak, hogy az országgyűlés tárgyalás alá vegye ezt a nem hozzá érkezett kormányzói kéziratot? Minthogy az 1920. évi XVII. t.-cikk 1. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezésnek az a lényege, hogy a törvényhozó testületben időközben beállott változás nem gátja annak, hogy a kormányzó törvényvisszaküldési jogából kifolyólag az új törvényhozó testület a régi törvényhozó testületnek a kormányzói kihirdetéssel kapcsolatos eljárását tovább folytassa ott, ahol a régi törvényhozó testület azt abbahagyta ; ennélfogva Képv. iromány. 1927—1932. III. kötet. 17
