Képviselőházi irományok, 1927. III. kötet • 79-146. sz.

Irományszámok - 1927-86. Törvényjavaslat a záloglevelek és az 1897:XXXII. t.-c. hatálya alá artozó kötvények biztosítására vonatkozó jogszabályok módosításáról és az ezzel kapcsolatban szükségessé vált intézkedésekről

86. szám. 105 teszi, hogy külföldi pénznemre szóló s külföldön elhelyezett kibocsátás esetében az említett alapokat a külföldi pénznemre szóló kibocsátásnak meg* felelő arányban olyan meghatározott kamatozású, tőzsdén jegyzett értékpapírokban is el lehessen helyezni, amelyek az által az állam által, vagy annak a területén bocsáttattak ki, mely államnak pénznemére maga a kérdéses záloglevél — illetőleg kötvénykibocsátás szólott. A Magyar Nemzeti Bank részvényeinek, mint kétségkívül egyik legjobban fundált értékpapirunknak a külön biztosítási alapok elhelyezésére alkalmas értékek közé való felvétele bővebb indokolást nem igényel. A másik lényeges eltérést jelentő rendelkezés felvételére pedig azért van szükség, mert intézeteinkkel szemben a hitelező külföldi pénzcsoportok a legutóbbi külföldön elhelyezett kibocsátásokkal kapcsolatban már eddig is kikötötték azt és bizonnyára túlnyomórészt a jövőben is ki fogják kötni, hogy külön biztosítási alapjaikat az általuk átvett kibocsátásnak megfelelő arányban arra a pénznemre szóló értékpapírokban kötelesek elhelyezni, amelyben a kibocsátás történt. A teljesség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy ez utóbbi rendelkezésnek mindamellett egyelőre alig van gyakorlati jelentősége, mert ezidőszerint a külön biztosítási alapokban való elhelyezésre alkalmasoknak nyilvánított belföldi értékpapírok között is vannak a számításba vehető kültöldi pénznemre szóló kibocsátások. A javaslatnak ezen része tehát a távolabbi jövő eshetőségeire van figyelemmel, egyben azonban azzal, hogy a » külön bitosítási alapoknak külföldi kibocsátású értékpapírokban való esetleges elhelyezését a pénzügyminiszter előzetes engedélyéhez köti, elejét veszi annak, hogy a kibocsátó intézetek alapos okok nélkül, szükségtelenül élhessenek az etekintetben nyújtott lehetőséggel. (4. §.) A javaslat az értékpapírok forgalma tekintetében szerzett tapasztalatok alapján kimondja, hogy az új kibocsátású záloglevelek ós kötvények egyegy darabja 100 pengőnél, vagy ennek megfelelő más értéknél kisebb öszszegre nem szólhat. (5. §.) A javaslat az új zálogleveleket ós kötvényeket az elhelyezhetőség tekintetében a régiekhez hasonló kedvezményekben kívánja részesíteni, amennyiben ezeket a zálogleveleket és kötvényeket — feltéve természetesen, hogy a kibocsátás az előirt követelményeknek megfelel — óvadékképeseknek s arra alkalmasaknak nyilvánítja, hogy azokba a községek, testületek, alapítványok, nyilvános felügyelet alatt álló alapok pénzei, valamint a hitbizományi és letéti pénzek gyümölcsözőleg elhelyezhetők legyenek és hogy szolgálati és üzleti biztosítékul elfogadhatók, legyenek. Ezenkívül pedig ezeket az új kibocsátású zálogleveleket (értve a vízszabályozási és talajjavítási zálogleveleket is) a javaslat általában alkalmasoknak nyilvánítja arra, hogy azokba a gyámoltak és gondnokoltak pénzeit is el lehessen helyezni. A teljesség kedvéért meg kell említeni még azt, hogy az utóbbi évek hasonló tárgyú törvényhozási intézkedései az azokkal szabályozott kibocsátásokra vonatkozólag oly értelmű rendelkezéseket is tartalmaztak (Y. ö. az 1922 : XVII. t.-c. 17. §-ában, az 1923 : XLII. t.-c. 6. §-ában, az 1925 : XV. t.-c. 1. §-ában és az 1925 : XXII. t.-c. 8. §-ában foglalt rendelkezésekkel), hogy az érintett kibocsátások a postatakarókpénztári tőkék ós készpénzkészletek elhelyezésére is alkalmasak. Ily rendelkezést azonban a jelen javaslatba nem volt szükséges felvenni, mert időközben az 1926 : XIV. t.-c. 2. §-a a postatakarékpénztári pénzek mikénti elhelyezése tekintetében új helyzetet teremtett. (6. §.) Képv. iromány. 1927—1932. III. kötet. ^ 14