Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

tart, rendszeresség szempontjából helyes és összhangzatos rendelkezésnek az mutatkozik, ha az említett háromnapos várakozási időre táppénzt egyáltalában nem állapítunk meg. Éppen a biztosítottak összességének érdekében helyesebb, ha azt a jelentékeny, több milliónyi összeget, amelyet a keresetképtelenség első három napjára számított táppénz megtakarításával nyerünk, a biztosítottak fontosabb szükségleteinek kielégítésére fordíthatjuk. A megszorítással szemben máris lényeges előnyt jelent, hogy húsz hét helyett egy éven át és az átlagos napibér 50%-a helyett a keresetképtelenség első négy hetében annak 60%-át, tovább pedig 75%-át adjuk. 4. A családtagoknak a gyógytényezőkkel való és a biztosítottakéval azonos segélyezése a megbetegedés első napjától kezdve az 1907 :XIX. t.-c-ben megállapított húsz héttel szemben ugyancsak egy évig igényelhető. B. Az anyasági biztosítás segélyei tekintetében a javaslat fentartja azt a messzemenő fejlődést, amelyet az 1907 : XIX. t.-c. rendelkezéseivel szemben a már idézett rendeletek alapján elértünk. A szükséges szülészeti segédkezés és gyógykezelés ingyenessége mellett a javaslat az 1907 : XIX. t.«c-ben még ismeretlen terhességi segélyt (5.400/1919. M. E. számú rendelet 7. §.) ad a terhesség utolsó négy hetére a biztosított nő átlagos napibérónek teljes összegében, továbbá gyermekágyi segélyt az 1907: XIX. t.-c.-ben megállapított hat hét helyett nyolc héten át (4.790/1917. M. E. .számú rendelet 12. §.) és a táppénzzel egyenlő összeg helyett a biztosított nő átlagos napibérének teljes összegében (5.400/1919. M. E. számú rendelet 7. §.), végül az 1907: XIX. t.-c.-ben ugyancsak ismeretlen szoptatási segélyt (4.790/1917. M. E. számú rendelet 12. §.) a gyermekágyi segély megszűnését követő tizenkét héten át az átlagos napibér felében. Mindezeken felül pedig a női családtagok részére az 190/: XIX. t.-c.-ben megállapított szülészeti támogatás és gyógykezelés mellett a javaslat terhességi, gyermekágyi és szoptatási segélyt is biztosít (4.790/1917. M. E. számú rendelet 12. §. ós 1.350/1922. M. E. számú rendelet 1. §.), még pedig a terhességi segélyt négy, a gyermekágyi segélyt hat, a szoptatási segélyt pedig tizenkét hétre, mindegyiket a biztosított nők részére járó megfelelő összeg felében, azzal a hozzáadással, hogy a biztosított nők szoptatási és a női családtagok terhességi, gyermekágyi és szoptatási segélye bizonyos maximális összeg megállapításával korlátozható. 6. A temetkezési segély legkisebb mértékét a javaslat az 1907: XIX. t.-c.-ben megállapított húszszoros átlagnapibér helyett harmincszorosban állapítja meg (5.400/1919. M. E. számú rendelet 7. §.). A maximális segélyek tekintetében az 1907: XIX. t.-c. 51. §-ával szemben számottevő változás mutatkozik annak következtében, hogy az ott létesített betegsegélyezési egyévi maximális időtartam, úgyszintén a táppénz és a gyermekágyi segély mértéke tekintetében az átlagos napibór 75%-ában megállapított maximum a javaslat szerint a minimális segélyek között foglal helyet, sőt a gyermekágyi segély tekintetében már ott is túlhaladott. A maximális segélyek a gyógyászati segédeszközökre vonatkozó és fenn már tárgyalt rendelkezésen felül főleg az anyasági biztosítás további fokozását kívánják lehetővé tenni, továbbá átveszik az 1907:

XIX. t.-c. 51. §-ának a biztosított temetkezési segélyének felemelésére, valamint a családtag elhalálozása esetében fizethető temetkezési segélyre vonatkozó rendelkezéseit. A 33. §-ho2. Az 1907:

XIX. t.-c, amely a családtagok segélyezését a betegségi biztosítás szolgáltatásai közé beiktatta, hézagot és így kétséget hagyott fenn annak megállapításában, hogy kiket kelljen családtagok alatt érteni.