Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

84 28. szám. felelő rendelkezéseket tesz. A késedelmi kamat °/o-át a javaslat a közadók kezeléséről szóló 1923: VII. t.-c. 21. §-ának rendelkezéséhez képest 8°/o-ban állapítja meg. Ezzel kapcsolatban kiemelem, hogy mellőztem az 1907 : XIX. t.-c. 42. §-ában foglalt oly értelmű rendelkezés felvételét, amely szerint a járulékok befizetésével késedelmes munkaadó munkavállalóival szemben a levonási jogtól eltiltható legyen. Ez a rendelkezés ugyanis a gyakorlatban célt tévesztettnek bizonyult. Az a munkaadó, akit a járulékok felének munkavállalói béréből való levonásától eltiltottak, ennek az intézkedésnek következtében sem kerül a megelőzőnél erősebb kényszer hatása alá abban az irányban, hogy legalább a járulókoknak őt terhelő másik felét befizesse. A munkavállalóktól pedig a járulékoknak ezeket terhelő fele rendszerint épp oly kevéssé hajtható be. Kétségtelen tehát, hogy a kellő szociális lelkiismeretet nélkülöző munkaadót járulékfizetési kötelezettségének teljesítésére más eszközökkel kell szorítani, amiket a javaslat igénybe venni is kíván (193. §.). A 24. és 25. §-ókhoz. A javaslat az 1907: XIX. t.-c. 48. §-ában betegség által okozott keresetkóptelenség tartamára biztosított járulékmentességet kiterjeszti az anyasági biztosítás megfelelő segélyezésének tartamára. A betegség színleléséhez fűződő pótjárulékfizetési kötelezettség megállapítását a javaslat az 1907 : XIX. t.-c. 29. §ából átveszi, azzal a módosítással, hogy a károsításban részes munkaadót nem az egész pótjáruléknak, hanem csak felének fizetésére kötelezi. A 26. §-hoz. A javaslat átveszi a 4790/1917. M. E. számú rendelet 10. §-a alapján érvényben lévő azt a jogszabályt, amely a hatóság által elrendelt * egészségi rendszabályok vagy vódőkészülékek alkalmazásában mulasztást elkövető munkkaadókat biztosítási pótjárulék fizetésére kötelezi. A 27. §-hoz. A javaslat a betegségi biztosítási járulékokért való egyetemleges felelősséget általában az 1907 : XIX. t.-c. 46. §-a, illetve az ennek rendelkezéseit szabatosabban kifejező és kiegészítő 4790/1917. M. E. számú rendelet 21—23. §-a értelmében rendezi. Az üzemutód felelősségét már az 1907: XIX. t.-c. 46. §-a is megállapítja. A javaslat e mellett kifejezetten meghatározza az üzemutódlás fogalmát, amit az üzemnek az eredeti adós üzemével való azonossága alapján állapít meg. Ugyancsak az idézett 46. §. állapítja meg az építtető felelősségét is azokért a járulékokért,, amelyek az építési vállalkozótól be nem hajthatók. A javaslat azonban az építtető felelősségót enyhíti, amennyiben kötelezettségét csak azokra á járulékokra szorítja, amelyek a vállalkozótól a kellő gondosság kifejtésével sem hajthatók be. Ezen felül mind az üzemutódnak, mind az építtetőnek felelősségét körülhatárolja a javaslat, amidőn átvéve a 4790/1917. M. E. számú rendelet 23. §-ának rendelkezését, abban az esetben, ha a munkásbiztosító intézettől tartozási kimutatást kérnek, kötelezettségüket a kimutatott hátralókra korlátozza. Az üzemutódok közül azonban e jogot csak az igényelheti, aki az üzemet visszterhes ügylettel szerezte. A javaslat az előbb megjelölt felelősségeken felül a 4790/1917. M. E. számú rendelet idézett §-ai alapján létesített és jelenleg is érvényben lévő fővállalkozói, valamint a házastársi egyetemleges felelősséget is fenntartja. A fővállalkozónak alvállalkozóiért való egyetemleges felelősségét meg kell állapítani, mert a munkásbiztosító intézet jogos követelésének kijátszásoktól való megvédése érdekében e rendelkezésre mellőzhetlen szüksége van. A fővállalkozó pedig ezen az alapon joghátrányt nem szenvedhet, mert alvállalkozói követelésének kielégítésében a biztosítási járulékok kiegyenlítésére