Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

28. szám. 15 foglalkozásokban dolgozó valamennyi munkavállalóra, munkabérük nagyságára tekintet nélkül kiterjed. A 6. §-ban megjelöltekre a balesetbiztosítási kötelezettség nem terjed ki. A minisztérium a baleseti biztosítási kötelezettséget rendeleti úton kiterjesztheti betegségi biztosításra nem kötelezett foglalkozási ágakra is. A rendeletet és minden módosítását a törvényhozásnak be kell mutatni. E felhatalmazással szemben is áll a 2. §*ban foglalt korlátozás. 58. §. Balesetbiztosításra kötelezettek a javító intézetekben elhelyezettekkel és a letartóztatási intézetekben letartóztatottakkal dolgozó vállalatok, illetve az ezekben dolgozó elhelyezettek és letartóztatottak is. 59. §. Az állam, a törvényhatóságok és a községek, a törvényesen bevett ós a törvényesen elismert vallásfelekezetek hivatalaiban, úgyszintén az általuk fenntartott, vagy kezelt intézményeknél, intézeteknél és vállalatoknál, a törvény által alkotott testületeknél, az alapoknál és az alapítványoknál, végül a közforgalmú vasúti ós gőzhajózási vállalatoknál, üzemeiknél, gyáraikban, műhelyeikben és fenntartási munkálataiknál foglalkozó biztosításra kötelezetteknek ez a kötelezettsége mindaddig szünetel, amíg a reájuk vonatkozó szolgálati szabályok szerint munkaadójuk üzemi baleset vagy foglalkozási különleges betegség alapján nekik, illetve családtagjaiknak ugyanazt a kártalanítást (72. és 73. §.) köteles szolgáltatni, amely a baleset esetére biztosítottaknak, illetve családtagjaiknak az intézettől (a pénztártól) jár (1912: LXV. t.-c. 42. §.). Ha a biztosításra kötelezettnek, illetve családtagjának a munkaadó ellen nyugellátási igénye áll fenn, az e §. alapján emelhető kártalanítási követelés a különbözetre szorítkozik. A munkaadó a biztosítási kötelezettség szünetelésére alapot nyújtó szolgálati szabályzatot köteles bemutatni az Országos Munkásbiztosító Intézetnek, amely a biztosítás szünetelését a munkásbiztosítási bíróság előtt vitássá teheti (1921 : XXXI. t.-c. 11. §. 2. pontja). A munkaadónak e §. alapján fennálló kártalanítási kötelezettsége szünetel, amíg baleseti sérült munkavállalóját a baleset idején volt munkakörének megfelelő mindenkori munkabérnél nem kisebb bérrel és az abban az időben volt munkakörénél nem alacsonyabb rendű munkakörben alkalmazza. A balesetbiztosítási kötelezettségnek e §. alapján szünetelése esetében a munkaadó köteles a korábban törtónt balesetekből, illetve foglalkozási különleges betegségekbői származó folyó kártalanítási költséget az intézetnek (a pénztárnak) évről-évre megtéríteni. Az ily munkaadó a megtérítési kötelezettség fejében az intézet (a pénztár) tartalékalapjából részesedést nem igényelhet. E rendelkezések hatálya kiterjed azokra a munkaadókra is, akik alkalmazottaiknak balesetbiztosítási kötelezettségét e törvény hatálybalépése előtt az 1907 : XIX. t.-c. 10. §-a alapján megszüntették. E rendelkezések az e tárgyban korábban kötött egyességek érvényét nem érintik. 60. §. A balesetbiztosítási kötelezettség hatályának kezdetére és megszűnésére a 9. §. rendelkezései nyernek alkalmazást. Aki biztosításra kötelezett több vállalatnál, üzemben vagy foglalkozásban dolgozik, valamennyi alapján balesetbiztosítási kötelezettség hatálya alatt áll. 61. §. Baleset esetére önként biztosítottak mindazok, akik betegség esetére önként biztosítva vannak. Kivétetnek e szabály alól a 11. §. 3. ós 8. pontjában megjelölt önként biztosítottak.