Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

28. szám. 153 pénztáraknak és a vállalati betegsegélyző pénztáraknak külön vagyonai az Országos Munkásbiztosító Intézet tulajdonába mennek át, azonban a felszámolási felesleg ^-ad része a kerületi pénztárak, illetve a vállalati pénztárak kezelésében marad, a választmányuk által megállapítandó segélyezési célokra. A felszámolás alapján mutatkozó hiány az Országos Munkásbiztosító Intézetre hárul. Az előbbi szabály alól kivétetik a Magyar Hajózási Egyesület betegsegélyző pénztára, úgyszintén kivétetnek a közforgalmú vasutak vállalati betegsegélyző pénztárai is, amelyek az Országos Munkásbiztosító Pénztár keretéből való kiválásuk és vagyonjogi önállóságuk következtében a felszámolási felesleg 1

/3-ad részét tulajdonul kapják. A felszámolás vezetését a javaslat az Országos Munkásbiztosító Intézetre bízza és a vonatkozó számadásnak, valamint a feleslegre vonatkozó határozatok jóváhagyásának tárgyában a népjóléti és munkaügyi miniszter határozatát kívánja meg. A 230. §-hoz. A javaslat az Országos Munkásbiztosító Intézet helyi szerveinek csak a kerületi és vállalati pénztárakat hagyja meg. A Magyar Hajózási Egyesület betegsegélyző pénztárának önállósításával kapcsolatban megfontolás tárgyává kellett tennem a debreceni kereskedelmi betegsegélyző pénztár további sorsát is, abban a tekintetben, hogy az egyáltalán továbbra is fennmaradj on-e és ha igen, az Országos Munkásbiztosító Intézet keretében hágyassók vagy ugyancsak önállósíttassék-e. Ebben a kérdésben arra határoztam magam, hogy a szóban levő pénztárt egyáltalán megszüntessem. Gyakorlati tapasztalatok szerint ugyanis a pénztár fenntartásának értékelhető oka nincs, mert területileg Debrecen városára szorítkozik, ahol a kereskedelmi érdekeltség nem oly jelentékeny számú, hogy annak biztosítását a debreceni kerületi pénztár kellőképen'el ne láthatná. A pénztár évi átlagos taglétszáma az utóbbi években állandóan ezer körül mozog és ily csekély létszámmal a pénztár a mai kor követelményeinek megfelelő magasabb rendű biztosítási igényeket aligha elégítheti ki. Igaz ugyan, hogy a pénztár az 1918. évtől eltekintve, amidőn zárszámadását némi csekély hiánnyal végezte, az utóbbi években kezelési felesleget is eredményezett, ezek azonban, mint egyébként sem jelentékenyek, nem cáfolják meg azt a megállapítást, hogy a szóban levő pénztárnak fenntartása felesleges. Egyébként a pénztár megszűnésével kapcsolatban vagyonának tulajdonjoga az Országos Munkásbiztosító Intézetre száll át, amelynek, illetve jogelődének, az Országos Munkásbiztosító Pénztárnak, a szóban lévő pénztár helyi szerve volt. A tulajdonjog ilyképeni átszállása mellett azonban befolyást kívánok nyújtani a debreceni kereskedelmi érdekeltségnek arra, hogy a vagyon felhasználása tárgyában mily intézkedések tétessenek. A 231. §-hoz. A javaslat (178. §.) elrendeli a bányatárspénztárak feloszlatását arra az esetre, ha a biztosításra kötelezett tagok létszáma állandóan kétszázon alul marad. A javaslat átmeneti rendelkezésként e szabály alól kivételt tesz a törvény hatálybalépése idején fennálló bányatárspénztárak tekintetében, amelyek abban az esetben is fennmaradhatnak, ha biztosításra kötelezett tagjaik száma állandóan kevesebb mint, kétszáz. E rendelkezés célja az, hogy módot nyújtson azoknak a bányatárspénztáraknak fennmaradására, amelyek megfelelő törvényes korlátozás hiányában a taglótszámra való tekintet nélkül alakultak. A 232. §-hoz. A javaslat (117. §.) abból a feltevésből indul ki, hogy a munkásbiztosítási állami tisztviselők állásának rendszeresítése és illetméKépv. iromány. 1927—1932. II. kötet. 20