Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

28. szám. 149 Ami a bírósági eljárást illeti, a javaslat a bekövetkezett szervezeti változtatásokra tekintettel is í el jogosítja az igazságügyminisztert, hogy a munkásbiztosítási bíráskodás körébe tartozó ügyekben követendő eljárást a népjóléti és munkaügyi miniszterrel egyetértve újból szabályozza. Ilyképen jogszem mód nyílik arra, hogy az 1921 : XXXI. t.-c. 23. §-a alapján kibocsátott eljárási rendelet a maga egészében újabb megfontolás és a szükséges módosítások tárgyává tétessék. Egyébként pedig a javaslat maga is tartalmaz egyes különleges eljárási rendelkezéseket, amelyeket jelentőségüknél fogva a törvénybe kell felvenni. Ilyenek a következők: 1. Ha a munkásbiztosítási bíróság a járadékos felülvizsgálata alapján az intézet által megállapított járadékot leszállítja vagy megszünteti, a járadékot az ítélet jogerőre emelkedésének bevárása nélkül az ítéletben megállapított mértékre korlátozza, illetve annak további folyósítását felfüggeszti. Ez a rendelkezés összefügg a javaslat 156. §-ának rendelkezésével, amely a járadékos felülvizsgálata alapján hozott újabb kártalanítási pénztári határozatnak a per során való érvényesítését teszi lehetővé és amelynek szükségképeni kiegészítése az, hogy az intézet a peres igény tárgyában hozott alaphatározatát a per folyama alatt módosítani nem lévén jogosult, a bíróság juthasson abba a jogszerű helyzetbe, hogy az ítélete szerint túlmagas vagy egészen jogosulatlan járadékot leszállítsa, illetve felfüggessze, haladéktalan hatállyal és az ítélet jogerőre emelkedésének bevárása nélkül. Ily rendelkezés hiányában ugyanis az a járadékos, akinek az alaphatározattal megállapított járadékát mind az intézet, mind az elsőfokú bíróság túlmagasnak vagy teljesen alaptalannak találja, az elsőfokú ítélet ellen beadott fellebbezéssel biztosíthatná magának azt a lehetőséget, hogy járadékát az alaphatározatnak megfelelő mértékben a per jogerős befejezéséig megkapja. 2. Szükséges a törvénybe felvenni az 1921 : XXXI. t.-c.-ben nem foglalt, azonban a 4790/1917. M. E. számú rendelet 20. §-a értelmében érvényben lévő jogszabálynak tekinthető azt a rendelkezést is, amely szerint balesetbiztosítási járulékra vonatkozó perben nincs helye annak a kifogásnak, amelyet a munkabér helytelen számítására alapítanak, ha ezt a munkabér bejelentésére vonatkozó kötelesség elmulasztásával vagy késedelmes teljesítésével a bejelentésre kötelezett okozta, úgyszintén nem lehet helyet adni a számadási évre az illető üzletágra vonatkozólag megállapított egységdíjtétel ellen emelt kifogásnak sem. A javaslatnak eme rendelkezései összhangban vannak annak 148. és 149. §-ával. A javaslat rendszere szerint ugyanis a balesetbiztosítási járulékok kirovása az illető üzletágban biztosításra és járulékfizetésre kötelezett összes üzemek összefoglalása alapján történik és az egyes munkaadó késedelmének vagy mulasztásának mentsége nem terjedhet odáig, hogy az egész bonyolult számítási műveletet megzavarhassa. A mulasztás következményei kell, hogy teljességükben a mulasztóra háruljanak. 3. Szükségesnek mutatkozott annak megállapítása is, hogy a Munkásbiztosítási Felsőbíróság előtt folytatott kihágási és fegyelmi ügyekben a vádhatóságot mely szerv képviselje. Az 1921: XXXI. t.-c. rendelkezései ugyanis ebben a tekintetben hézagosak és vitás lehet, hogy a szóban lévő cselekmények kihágási jellegéhez képest az elsőfokú vagy a Munkásbiztosítási Felsőbíróságnak az ország egész területére kiterjedő felsöbírósági jellegéhez képest a felsőfokú vádhatóság képviselj e-e a köz vádat. A Munkásbiztosítási Felsőbíróságnak a bírósági hierarchiában elfoglalt állásához képest a. javaslat azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a nevezett bíróság előtt a vádhatóságot