Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

betegség, illetve a baleset vagy a foglalkozási különleges betegség alapján harmadik személy ellen kártérítési követelés illeti, ez a követelés a kiszolgáltatott segélyek, illetve kártalanítások erejéig az intézetre száll át. A 211. §-hoz. A javaslat az üzemi és az üzleti titkok megőrzése végett az 1907: XIX. t.-c. 186. §ában is megállapított titoktartási kötelezettség tekintetében tartalmaz rendelkezést, A 212. §-hoz. A javaslat a munkásbiztosítási intézményeket megvédi azzal a netán érvényesíteni kívánt törekvéssel szemben, hogy a birtokukba jutott adatokat adóztatás céljára kiszolgáltassák. Ebben a tekintetben az 1907: XIX. t.-c. 186. §. utolsó bekezdése azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a pénztárak, illetve közegeik az állam pénzügyi igazgatása részéről semmi irányban sem vehetők igénybe. Figyelemmel arra, hogy a rendelkezés célja az, hogy a munkaadók a biztosítás céljából tett bevallásaik vagy az ily célból hivatalból kinyomozott adataik alapján adóztatási érdekből zaklatásnak ne tótessenek ki és hogy a munkaadók ily zaklatástól való minden aggodalom nélkül teljesíthessék a munkásbiztosításhoz fűződő szociális kötelességüket, a rendelkezést kiegészítettem azzal a meghatározással, hogy oly hivatalos iratok kiszolgáltatása nem követelhető, amelyekből egyes adókötelesek jövedelmi és vagyoni viszonyaira vonatkozó adatok nyerhetők. Minthogy továbbá nemcsak az állam, hanem a törvényhatóságok és a községek is végeznek adóztatási feladatokat, a rendelkezést a törvényhatóságokra és községekre való utalással kellett kiegészíteni. A 213. és 214. polchoz. Az 1907: XIX. t.-c. 202. és 203. §-a megállapítja azokat a mentességeket, amelyeket a munkásbiztosító pénztárak és tagjaik a biztosítási jogviszonyból kifolyólag élveznek. Ezeket a rendelkezéseket a javaslat 213. és 214. §-aiba átvettem azokkal a módosításokkal, amelyek időközben adózási rendszerünkben bekövetkeztek. E rendelkezésekkel azonban nem kívántam érinteni azt a rendelkezést, amelyet a munkásbiztosítási bírósági eljárások illetékeire az 1921:

XXXI. t.-c. 24. §-a megállapít, amely illetékeknek nemcsak pénzügyi, hanem jogpolitikai célja is van. Az 1907: XIX. t.-c. 204. §-ában biztosított portómentessógek felélesztését az 1921: XXI. t.-c.-nek a postai díjmentesség megszüntetéséről szóló rendelkezései következtében nem kívánom. A 215. és 216. §-oMoz. A munkásbiztosítási bíráskodást a törvényhozás az 1921: XXXI. t.-c-ben a tapasztalatokhoz képest felmerült kívánságoknak megfelelően rendezte. Ennek a rendelkezésnek alapelvei és részletei is a lefolyt két év alatt általában helytállóknak bizonyultak. Mindamellett célszerűnek láttam, hogy a javaslatba a munkásbiztosítási bíráskodásra vonatkozó egyes oly rendelkezések is felvétessenek, amelyek részint az említett törvény hézagait és hiányait pótolni, részint a javaslat egyéb rendelkezéseinek érvényesülését előmozdítani hivatottak. Elsősorban szükséges oly általános rendelkezés felvétele, amely szerint az 1907 :XIX. t.-c.-nek az 1921: XXXI. t.-c.-ben hivatkozott rendelkezései helyett a jelen törvénynek azokat a rendelkezéseit kell érteni, amelyek az 1907 : XIX. t.-c. illető rendelkezéseinek helyébe lépnek. Célszerűnek gondoltam, hogy a külön szervezett kir. munkásbiztosítási bírcság és a Munkásbiztosítási Felsőbíróság elnökének, bíráinak ós tisztviselőinek fegyelmi joghatósága kifejezett törvényi rendelkezéssel állapíttassék meg. Ebben a tekintetben az idézett törvény közelebbi rendelkezést nem tartalmaz ós csak azt írja elő, hogy az említett bíróságok szervezetére általában a rendes bíróságra vonatkozó szabályok nyernek megfelelő alkalmaid