Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

128 28.' szám. felszereltségéhez képest a különböző törvények végrehajtásával annyira túlterhelt, hogy a munkásbiztosítás terén a község bekapcsolásától sikert nem remélek. Ugyancsak gyakorlatiatlannak bizonyult az ipartestületeknek olyan bekapcsolása is, amely ezeknek feltétlen jogot ad arra, hogy a helyi közvetítői teendőknek tagjaikkal szemben való, ellátását igényelhessék ; az ipartestület ugyanis a munkaadók szervezete lévén, a kerületi pénztárnak, mint a munkaadók ós a biztosítottak közös intézményének működésébe kötelező módon helyesen nem kapcsolható be. Mindezekhez képest célszerűbb, ha a munkásbiztosítást olyan helyi közegekkel szereljük fel, amelyek az intézmény utasításaival szemben akár szolgálati viszony, akár szerződéssel vállalt kötelezettség alapján engedelmességgel és pontos munkateljesítéssel tartoznak. Ebből a szempontból leginkább megfelelő, ha az Országos Munkásbiztosító Intézet, a kerületi pénztári székhelyeken kívül, népesebb taglétszámú helyeken, a biztosítási járulékok beszedése és a segélyek kiszolgáltatása végett egy vagy szükség esetében több tisztviselőből álló helyi kirendeltséget létesít, csekélyebb taglótszámú helyen pedig a szóban lévő feladatok ellátását szerződéses alapon egyes közigazgatási alkalmazottakra, ipartestületekre vagy akár magánegyénekre bízza. A 131. §-ho0. A javaslat az 1907 : XIX. t.-cikkben megállapított rendszert elfogadva, a járulékok előírása és az ellenőrzés szempontjából a munkaadók terhére a bejelentési kötelezettséget megállapítja. E kötelezettség teljesítése azonban az 1907: XIX. t.-c. 12. §-ában foglalt rendelkezéssel szemben, amely a betegségi és a baleseti biztosítás szempontjából szükséges bejelentést egységesen tervezte, a két biztosítási ág céljaira szükséges bejelentést kettéválasztja. A biztosítottak egyéni bejelentésének szükségessége ugyanis a betegségi biztosításban áll fenn, amely a járulékokat az egyes biztosítottak munkabérének nagyságához és a munkaviszony tartamához képest írja elő. Ellenben az üzemek biztosítási jelentőségű adatainak bejelentésére és nyilvántartására csak a balesetbiztosítás céljából van szükség és így egyfelől a biztosítottaknak, másfelől az üzemeknek bejelentése, eltérő szempontjaikhoz képest, egymástól különálló rendezésre szorul. Egyébként a javaslat, mellőzve az 1907 : XIX. t.-c. 12., 13. és 16. §-ában foglalt részletezést, a bejelentés szabályainak részletes megállapítását egyebekben az 1907: XIX. t.-c. 19. §-ával megegyezőleg rendeleti útra hagyja. A bejelentés elmulasztásának következményeit a javaslat általában az 1907: XIX. t.-c. 12. §-ának megfelelő módon állapítja meg. Kételyek eloszlatása végett kifejezetten kiemeli azonban, hogy a kártérítési kötelezettség nemcsak a biztosítottnak, hanem családtagjainak segélyezési igényei alapján is fennáll ós hogy mindezek fejében a biztosított béréből a munkaadó levonást nem eszközölhet. Egyszersmind szabatos meghatározás végett a javaslat különbséget tesz a munkábalépés bejelentésének és a biztosításra kiható változások bejelentésének elmulasztásához fűződő következmények között. Az utóbbi esetben ugyanis a megtérítési kötelezettség nem irányulhat a járulékok és a segélyezési készkiadások egész összegére, hanem legfeljebb arra a különbözetre, amely a pénztár javára a bejelentett adatokkal igazolt alapon kirótt járulókokon felül, úgyszintén arra, amely a pénztár terhére a bejelentett adatokkal igazolt segélyek Összegén felül felmerült. A 132. §-ho0. A biztosításra kötelezett munkából való kilépésének bejelentésére irányuló kötelezettséget és a bejelentés elmulasztásához fűződő következményeket a javaslat az 1907: XIX. t.-c. 14. §-ában megállapított módon szabályozza. \