Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

126 28. szám. hogy az előrebocsátott törvényes feltételek fenforgása esetében az engedély meg nem tagadható és a rendelkezésnek célja csak az, hogy a miniszter felügyeleti hatáskörében megbírálhassa, vájjon a vállati pénztár alakításának jogszerű feltételei a valóságban megvannak-e? Elejtettem az 1907 : XIX. t.-c. 139. §-ának. azt a rendelkezését, amely szerint a felügyeleti hatóság a 300-nál kevesebb biztosításra kötelezettet foglalkoztató vállalatot is vállalati betegsegélyző alakítására kötelezheti abban az esetben, ha az a biztosítottak egészségére vagy testi épségére különös veszéllyel jár. Az utóbb megjelölt körülmény ugyanis vállalati pénztár felállítását magában véve nem indokolja, mert a biztosítottak egészségének vagy tee ti épségének fokozott veszélyével szemben az alapszabály a j áruiékokat magasabb kulcs szerint állapíthatja meg (20. §.).Igy tehát a vállalati betegsegélyző pénztár alakítására, az Összérdekeltség tehermentesítése végett nincs szükség. A 124. és 125. §-okhoz. A vállalati pénztár tagjai tekintetében átvettem az 1907 : XIX. t.-c. 141. §-ának, a pénztár kezelése tekintetében pedig az idézett törvény 146. §-ának rendelkezéseit. A tagság tekintetében azonban eltértem az 1907 : XIX. t.-c. vonatkozó rendelkezésétől annyiban, amennyiben az id. törvény 141. §-a szerint a vállalati betegsegélyző pénztárt fentartó munkaadó jogosult alkalmazottainak egy részét a kerületi munkásbiztosító pénztárnál biztosítani, míg a javaslat a vállalati pénztárt fentartó üzemnek összes biztosításra kötelezett munkavállalóit a vállalati pénztár körébe utalja. Szükségesnek látom ezt a rendelkezést azért, mert az ellenőrzés megkönnyítését célozza. A' munkaadó által a vállalati pénztár céljára nyújtott kölcsön visszafizetése tekintetében pedig kiegészítettem az 1907 : XIX. t.*c. idézett 146. §-ának rendelkezését azzal, hogy megegyezés hiányában a visszafizetés módozatait a népjóléti és munkaügyi miniszter állapítja meg. A 126. §-hoz. Az orvosi ellátás célszerűbb berendezését kívánom szolgálni azzal a rendelkezéssel, amely a kerületi pénztár orvosi szerződéseinek hatályát a pénztár területén lévő vállati pénztárakra is kiterjeszti. E szerint tehát a vállalati pénztárak tagjaiknak orvosi ellátását külön szerződéssel nem biztosíthatják, külön orvosokat általában nem alkalmazhatnak. Kétségtelen ugyanis, hogy az orvos feladatainak sokkal célszerűbb beosztással felelhet meg, ha az Országos Munkásbiztosító Intézetnek az ő körzetében lakó tagjait gyógykezeli, tekintet nélkül arra, hogy azok kerületi vagy vállalati pénztári tagok-e. Az orvosnak idő- és munkabeosztása ebben az esetben célszerűbben alakulhat és az Országos Munkásbiztosító Intézet, mint a javaslat szerint most már egységes vagyonjogi alany, nem jut abba a helyzetbe, hogy az ő terhére ugyanabban a körzetben, sőt nagyobb városokban ugyanabban a házban is, különböző orvosok teljesítsenek többszörös fizetés fejében olyan orvosi gyógykezeléseket, amelyeket ugyanegy orvos rövidebb idő áldozattal, kevesebb fáradsággal ós mindenesetre ennek megfelelő díjazással végezhetne. Az előbb megjelölt szabályt azonban éppen csak a megjelölt indokai erejéig helytálló mértékben kívánom alkalmazni. így tehát a vállalati pénztár tekintetében is kivételt kívánok tenni arra az esetre, ha annak telepén jelentékeny számú biztosított dolgozik és ott vagy a közelben orvos nem lakik. Erre az esetre érvényt kívánok szerezni a javaslat ama rendelkezésének (122. §.), amely szerint ily esetben külön orvos legyen alkalmazható. Ezen kívül kivételt kívánok tenni a vállalati pénztárak rendelőintézeti orvosaira is, mert ezeknek működése szempontjából a célszerűbb idő- és munkabeosztásra ós a gazdaságosságra vonatkozó előbb említett szempontok nem érvényesülhetnek. A szerzett jogok érintetlenül hagyását kívánom végül kifeje-