Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.
Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról
28. szám. 109 A posta, távirda és távbeszélő, továbbá az államvasutak és a közforgalmú magánvasutak tekintetében mindezekhez járul az ezeknél az intézményeknél nagyobb szerepet játszó fegyelem szempontja is, amely szükségessé teszi, hogy az alkalmazottak biztosítási ügye az üzem ügyviteléhez szorosabban kapcsolódjék. Másfelől az a körülmény, hogy az üzem összes biztosításra kötelezett alkalmazottai, a főbb tisztviselőktől az utolsó segédmunkásig egységes szervezetben biztosíttatnak, módot ad arra, hogy az üzem munkavállalómak összessége a magasabb értelmisógű felsőbb réteg által irányított egységes szellemben tömörüljön. Ugyanezek a szempontok vonatkoznak a hajózási vállalatokra is, amelyeknek egységes és önálló betegsegélyző intézetben való egyesítését indokoltnak tartom az említetteken kívül még abból az okból is, hogy ilyképen a külföldi székhellyel bíró üzemeknek ebbe a pénztárba való bekapcsolódása megkönnyíttessék. Az Országos Munkásbiztosító Intézeten kívül álló önálló intézetek kizárólag a betegségi biztosítás feladatai szempontjából jelentkeznek önnálló intézetekként, míg a balesetbiztosítás törvényes feladatainak ellátására kizárólag az Országos Munkásbiztosító Intézet hivatott, még pedig ama biztosítottak tekintetében is, akik betegségük esetére az említett külön intézeteknél vannak biztosítva. Az egyes intézetek önállósága mellett, amely mind szervezeti, mind vagyonjogi tekintetben fennáll, a javaslat gondoskodik arról, hogy az intézményi különállás a biztosítottak érdekeinek hátrányára ne szolgáljon. Ezért az 1907: XIX. t.-c. 101. §-ában az Országos Munkásbiztosító Pénztár helyi szerveire megállapított kölcsönös támogatási kötelezettséget a javaslat a különálló intézetekre állapítja meg, amidőn kötelezi őket, hogy feladataik teljesítésében egymást kölcsönösen támogassák és szükség esetében tagjaikat kölcsönösen segélyezzék. E szükség különösen ott merülhet fel, ahol valamely intézetnek egyébkénti taglétszámhiánya vagy csekély taglétszáma következtében helyi közegei, orvosai stb. nincsenek. A javaslat a kölcsönösség teljesítését egyszerűsíteni és az elszámolás nehézségeit csökkenteni kívánja, amidőn lehetővé teszi, hogy az intézetek a kölcsönös kiadások megtérítésére vonatkozó egyezséget kössenek, megegyezés hiánya esetére pedig csak a közvetlenül tett készkiadások megtérítését követeljék. Az intézetek ügyvitelének takarékosságát és célszerűségét kívánja a javaslat előmozdítani azzal, hogy az intézeteknek közös segélyezési intézmények létesítését engedi meg és arra utalja őket, hogy az orvosokkal, a gyógyszertárosokkal, a szülésznőkkel, a gyógyintézetekkel és a gyógyfürdőkkel, úgyszintén a dologi szükségletek beszerzése végett lehetőleg közösen szerződjenek. Kétségtelen, hogy az ily szerződés méltányosabb költségszámítással és célszerű berendezkedési lehetőségekkel kecsegtet. A 93. és 94. §-okho0. A javaslat megállapítja, hogy kik az egyes biztosító intézetek tagjai. Ebben a tekintetben a kivételesből követkéz! et az általánosra, annak a szabálynak felállításával, amely szerint mindenki, aki betegségi biztosításra kötelezett, az Országos Munkásbiztosító Intézetnek tagja, hacsak nem kötelezett tagja a felsorolt külön intézeteknek. Azt, hogy e külön intézeteknek kik a kötelezett tagjai, a javaslat minden egyes intézetnél különkülön megállapítja. Az Országos Munkásbiztosító Intézet balesetbiztosításra kötelezett tagjai mindazok, akik a törvény alapján balesetbiztosításra kötelezettek, tekintet nélkül arra, hogy betegségi biztosításukat mely intézet (pénztár) teljesíti. Ez alól kivétetnek az úgynevezett rabmunkások (58. §.), akik a szabad munkavállalók intézményeinek keretében nem lévén elhelyezhetők,
