Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

106 28. szám. a törekvésével, hogy baleseti kártalanítástik a változékony gazdasági viszonyokkal arányos lépést tartson. Nem remélhető tehát, hogy a drágasági pótlékok mindenkori felemelésének kérdésében a két érdekeltség egyhangú megállapodásra juthasson és előreláthatólag a két érdekeltség között kiélesedő ellentétek után végeredményben minden esetben a minisztériumnak kellene döntenie. Eme huza-vona elkerülése céljából helyesebb, ha a drágasági pótlékok megállapításának, illetve módosításának tárgyában közvetlenül a minisztérium rendelkezik, még pedig annál inkább, mert a törvényben közelebbről nem részletezhető eme megterhelés elvi okból is csak a kormányzat hatáskörébe tartozhatik, amely a jogot maga is a törvényhozástól nyert átvitt hatáskörben gyakorolja. A 88. §-hoz. A javaslat a külföldre távozó magyar honos járadékosoknak a külföldre távozásával kapcsolatos igényeit általában az 1907 : XIX. t.-c. 76. £-ának és 95. §-a 2. pontjának megfelelő módon rendezi. A 89. §-hoz. A külföldi honosok járadék-, illetve végkielégítési igénye tekintetében a javaslat a 77. §. és a 95. §. 3. pontja alapján a viszonosság álláspontját emeli érvényre, mellőzve az előbb idézett §. második bekezdésében foglalt, a végkielégítés mértékének közelebbi meghatározására vonatkozó rendelkezést. Ily közelebbi rendelkezéssel a viszonosság kérdésének elébe vágni nem célszerű. A 90. §-hoz. A javaslat a munkaadóknak biztosított munkavállalóikkal és ezek családtagjaival szemben fennálló kártérítési kötelezettségét az 1907 : XIX. t.-c. 82. és 83. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelő módon szabályozza, egyszersmind kiterjesztve az üzemi balesetek alapján fennálló kártérítési igényeket a foglalkozási különleges betegséggel okozott károkért fennálló felelősségre is. A felelősség megállapításában azonban mellőzi a javaslat az idézett törvény föltételként megállapított ama rendelkezését, amely szerint az elmulasztott balesetelhárító rendszabály vagy mellőzött balesetelhárító készülék elrendelésének a hatóság által a törvény alapján kellett történnie. A munkaadónak ugyanis jogában van a hatóság által balesetelhárító rendszabályok vagy balesetelháritó készülékek megállapítása tárgyában tett rendelkezés ellen jogorvoslattal élni, a rendelkezés jogerőre emelkedése után azonban annak végrehajtását csak saját felelősségére mulaszthatja el és a bekövetkezett baleset vagy foglalkozási különleges betegség alapján emelt kártérítési követeléssel szemben már nem vitathatja, hogy a hatóságnak jogerősen tett rendelkezése mennyiben felelt meg a törvénynek. A javaslat a lényegben már meglevő jogunkból átvett rendelkezését azonban kiegészíti ós hatályossá teszi azzal, amely szerint a büntetőbíróságot kötelezi, miszerint a mulasztást vagy ennek hiánj-át hivatalból vizsgálja és megfelelő esetben kifejezetten meg is állapítsa ott, ahol a baleset vagy a foglalkozási különleges betegség tekintetében büntető eljárás van folyamatban. E lendelkezés következtében ugyanis a büntetőbíróság hivatalból gondoskodik annak a körülménynek felderítéséről és megállapításáról, amèly a munkavállaló, illetve családtagja kártérítési követelése tekintetében irányadó. Ilyképen vélem a munkaadónak azzal az érdekével szemben, hogy felesleges kártérítési perek zaklatásától megkíméltessék, viszont a munkavállalókna.k jogos érdekét is érvényesíthetni, amennyiben a biztosított vagy családtagja jogos igényétől nem fog elüttetni pusztán azért, mert a büntetőbíróság a biztosított magánjogi érdekei szempontjából döntő körülmény megállapítását, mint egyébként egy-egy esetben büntetőjogi szempontból feleslegeset, mellőzi.