Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.
Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról
104 ' 28. szám. esetben az elvált nő járadéka tartásdíjának erejéig, azonban legfeljebb az özvegyi járadék feléig az özvegyi járadékot terheli. A javaslat a járadékot élvező özvegy férjhezmeneteli végkielégítését a. járadék alapjául szolgáló évi munkabér 66 2 /3°/o-ában állapítja meg, az 1907: XIX. t.-c. 70. §-ában megállapított 60%-a helyett. A javaslat a gyermekek tanulmányi járadékára vonatkozólag felső korhatárt állapít meg. Ebben a tekintetben irányadóul fogadtam el az állami alkalmazottak özvegyeinek és árváinak ellátásáról szóló 1912 :LXV. t.-c. 68. §. második bekezdésének rendelkezését. A szülők és a nagyszülők járadékigényjogosultságára irányadó segélyreszorultság fogalmát meg kellett határozni, mert e meghatározás hiánya az 1907: XIX. t.-c. alkalmazása körül kételyekre szolgáltatott okot. A járadékos családtagok járadékainak maximális összegét a javaslat az elhalt évi munkabérének 60%-a helyett, az 5.400/1919. M. E. számú rendelet 16. §-ának megfelelőleg, az évi munkabér 66 2 /3%-ában állapítja meg. A 79. §~hoz. A kártalanítás alapjául szolgáló javadalmazás megállapításában a javaslat általában átveszi az 1907: XIX. t.-c. 78. §-ának rendelkezéseit. Kiegészíti azonban a javaslat e rendelkezéseket a havi fizetéses biztosítottakra vonatkozó megfelelő rendelkezésekkel. A tanoncok, a gyakornokok és általában a kiképzésük fejében munkabér nélkül vagy a szokásosnál csekélyebb munkabérért dolgozó biztosítottak, úgyszintén a 18. életévüket be nem töltött fiatalkorú biztosítottak tekintetében pedig a javaslat az 5.400/1919. M. E. számú rendelet 17. §-ában foglalt rendelkezéseket tartalmazza, amelyek módot adnak arra, hogy a szóban lévő biztosítottak összehasonlító értékelés alapján kapják meg a megfelelő kártalanítást. Mellőztem azonban az 1907: XIX. t.-c. 78. §-ának rendelkezéseiből az időszaki üzemekre és a véletlen üzemzavarokra és üzem megszorításokra vonatkozó rendelkezést, mert az átlagszámítás alkalmazása mellett e rendelkezéseknek nincs ós az 1907: XIX. t.-c. hatályossága idején sincs gyakorlati jelentősége. A 80. §-ho2. Az ismételt balesetek szempontjából a beszámítható munkabérre irányadó és az 1907 :XTX. t.-c. 70. f,-ának utolsóelőtti bekezdésében és 71. §-ának utolsó bekezdésében megállapított szabályokat összevontan ós megfelelő szövegezéssel a javaslat S0. §-ába vettem át. A 81. §-hoz. A járadék és a baleseti temetkezési segély esedékességére, a szabályszerűen kifizetett járadék visszafizetésére és a temetkezési segély és a járadék folyósított, de fel nem vett összegeire vonatkozó igény elévülésére irányadó szabályokat az 1907: XIX. t.-c. 93. §-ából vettem át. A 82. §-hog. A sérült állapotának változása alapján újabb kártalanítási határozat hozatala tekintetében a javaslat az 1907: XIX. t.-c. 94. §-ának megfelelőleg rendelkezik, azonban a járadékos javára szolgáló azzal az eltéréssel, hogy a sérült állapotának rosszabbodása esetében szükséges járadékfelemelés hatálya nem a határozat kézbesítését, hanem az állapot- rosszabbodásának orvosi megállapítással bizonyított időpontját követő esedékességi napon lép hatályba. Nem tekinthető igazságosnak ugyanis, hogy a munkásbiztosító intézet határozata meghozatalának vagy kézbesítésének a járadékos szempontjából teljesen vétlen késedelme következtében a járadékfelemelés hatálybalépésének időpontja eiodáztassék, amidőn pedig kétségtelen, hogy a járadékos állapotának orvosi megállapítással bizonyított rosszabbodásával beállt a magasabb járadékra való igényjogosultság is. Ezzel szemben azonban viszont nem tehető a felemelt járadék hatálybalépésének időpontja korábbi
