Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.
Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról
28. szám. 99 tovább fentartani nem kívánom. Az ipari üzemek tulajdonosainak önkéntes biztosítása eddig gyakorlati értékűnek nem mutatkozott. A balesetbiztosítási kötelezettség alá nem eső alkalmazottak önkéntes biztosítása tárgytalan annak következtében, hogy a betegségi és baleseti biztosításra kötelezett üzemek azonossága és a balesetbiztosításban a bérhatár megállapításának mellőzése folytán ily alkalmazottak alig fordulhatnak elő. Az úgynevezett üzemlátogatók önkéntes biztosítása pedig célszerűtlenek látszik, mert amennyiben azok hivatásszerű foglalkozásuk alapján balesetbiztosításra kötelezettek, önkéntes biztosításuk felesleges ; amennyiben pedig nem balesetbiztosításra kötelezett munkavállalók, az őket ért balesetek tekintetében az üzemtulajdonos célszerűbben fedezheti magát szavatossági magánbiztosítás útján. A javaslat felhatalmazást ad arra, hogy a betegség esetére önként biztosítottak egyéb csoportjai is rendelettel kizárathassanak a'balesetbiztosításból. A javaslat ugyanis lehetővé tenni kívánja, hogy ott, ahol a betegségi önkéntes biztosítás mellett komoly szükség vagy igény nem áll fenn a baleseti önkéntes biztosítás jogának egyidejű megadására, az utóbbi biztosítás mellőzhetővé váljék. Egyébként a baleseti önkéntes biztosítás, mint amely a betegségi önkéntes biztosításnak járuléka, ezzel együtt lép hatályba és együtt szűnik meg. À 62. §-ho2. A balesetbiztosítási költségeknek a munkaadók kizárólagos terhére hárítása tekintetében a javaslat átveszi az 1907: XIX. t.-c. 43. §-ában foglalt rendelkezést. Ugyancsak átveszi, azonban megfelelő szabatosabb rendelkezés szerint az idézett törvény 36. §-ának a járulék kiszámítására vonatkozó szabályozását. Végül a balesetbiztosításra is kiterjesztve a betegségi biztosításnak ama szabályát (16. §.), amely szerint beszámítás alá esik a teljes munkabér, ezzel szemben mégis fentartja a javaslat az 1907: XIX. t.-c. 3. §-ának ama rendelkezését, amely szerint a munkabért minden egyes biztosítottnál csak bizonyos meghatározott évi összeg erejéig lehet figyelembe venni. Az 1907: XIX. t.-c. idézett §-a e bérhatárt évi 2.400 koronában állapította meg. Az 5.400/1919. M. E. számú rendelet 16. §-a a bérhatárt évi 4.800 koronára, a 10.624/1920. M. E. számú rendelet 1. § -a évi 9.600 koronára, a 10.547/1921. M. E. számú rendelet 1. §-a évi 18.000 koronára, a 8.888/1922. M. E. számú rendelet 11. §-a évi 120.000 koronára emelte fel, amely utóbbit azonban kiegészíti a 10. §-nak ama rendelkezése, amely szerint a kártalanítás tekintetében a munkabér csak évi 72.000 korona erejéig, 72.000 koronán felül 120.000 koronáig pedig csak x /3-ad részben vehető számításba. A javaslat mellőzi a balesetbiztosításban irányadó bórhatár összegszerű megállapítását és ezt rendeleti útra hagyja, ugyanazokból az okokból, amelyeket a betegségi biztosítási kötelezettségre vonatkozó bórhatár tekintetében a 3. §-hoz fűztem. A 63. §-Jioz. Az 1907; XIX. t.-c. 37. §-a azokat a munkaadókat, akik biztosítási kötelezettség alá eső üzemükben ötnél több munkást rendszerint nem alkalmaznak, a költség utólagos kirovása helyett biztosítási díj fizetésére kötelezi. Az említett törvény javaslatának indokolásában foglalt okfejtés szerint ez a rendelkezés abban lelte alapját, hogy a kisiparosok nagy száma mellett azokkal szemben a felosztó ós kirovó eljárásnak alkalmazása kezelési szempontból csaknem leküzdhetetlen nehézségbe ütköznék. Egyébként a fizetendő díjnak a törvényben megállapított összege, amely szerint az minden egyes biztosított után a biztosítás első tíz évében évi 3 koronában, azután pedig évi 5 koronában állapíttatott meg, a rendelkezést a kisiparnak nyújtott kedvezmény színében is tüntette fel. Bár az említett indokolásból kót13*
