Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

'28. szám. 97 lezo biztosítás kárfedezé

si szükségletének, t. i. az üzemi baleset és a foglalkozási különleges betegség esélyeinek (70. és 71. §.) kitéve nincsenek. Ellenben betegségi biztosítási kötelezettség hiányában is balesetbiztosításra kötelezi a javaslat a javítóintézetekben elhelyezettekkel és a letartóztatási intézetekben letartóztatottakkal dolgozó vállalatokat, illetve az ezekben dolgozó elhelyezetteket és letartóztatottakat, akik magánjogi szolgálati szerződós alapján dolgozó munkavállalóknak nem tekinthetők ugyan, azonban kényszerszolgálatuk teljesítésében a szabad munkavállalókhoz hasonló veszélyekkel állnak szemben. Ezekre vonatkozólag tehát a javaslat az 1907 : XIX. t.-c. 3. §-ának második bekezdése 25. pontjában megállapított balesetbiztosítási kötelezettség további fentartását tartalmazza. Egyébként a javaslat, az 1907: XIX. t.-c. 3. §-ában foglalt rendelkezés nyomán, módot kíván adni arra, hogy a gyakorlatban mutatkozó szükség esetében a balesetbiztosítási kötelezettség rendeleti úton olyan foglalkozási ágakra is kitérj esz tessék, amelyek betegségi biztosításra nem kötelezettek. E kiterjesztésnek a mezőgazdaságra és az ezzel rokon termelési ágakra vonatkozólag azonban korlátot szab a javaslat, minthogy eme foglalkozási körök balesetbiztosítását szabályozni külön törvény lesz hivatott. Az 59. §-hoz. A javaslat az 1907: XIX. t.-c. 10. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezést továbbra is fent ártja és a közszolgálati alkalmazottakkal rokonjellegű egyéb alkalmazottakra is kiterjeszti, amidőn balesetbiztosítási kötelezettségüket szünetelteti mindaddig, amíg szolgálati szabályaik szerint üzemi baleset vagy foglalkozási különleges betegség alapján munkaadójuk nekik, illetve családtagjaiknak ugyanazt a kártalanítást köteles szolgáltatni, amely a baleset esetére biztosítottaknak, illetve családtagjaiknak a balesetbiztosítás alapján jár. Tagadhatlan ugyan, hogy a balesetbiztosítási kockázat viselése egyenletesebben oszlanék meg az összérdekeltség között, ha a szóban lévő kivételezés elejtésével az összes balesetbiztosításra kötelezettek köre csorbítatlanul és feltétlenül meghagyatnék. Ennek dacára fenn kellett tartanom a szóban lévő rendelkezést, mert az állam és a hozzája csatlakozó egyéb közszolgálati jellegű munkaadók anyagi és némely vonatkozásban szolgálati érdekeit is kellő súllyal kellett mérlegelnem. A biztosítottak érdekei pedig sérelmet eme rendelkezés következtében nem szenvednek, mert munkaadójuk személyiségének természetében megvan a biztosíték arra, hogy a kártalanítást ugyanúgy megkapják, mint a többi biztosított a biztosító intézettől. Ezidőszerint már a bírói jogvédelem hiánya sem okozhat hátrányt, figyelemmel arra, hogy a szóban lévő rendelkezés alapján a munkaadó ellen emelhető kártalanításra vonatkozó perek az 1921:

XXXI. t.-c. 15. §-a értelmében ugyancsak a munkásbiztosítási bíróság, illetve az állami alkalmazottakéi a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartoznak. Egyébként a biztosító intézet a javaslat szerint közvetlen befolyást is nyer annak ellenőrzésére, hogy a biztosítási kötelezettség köréből csak azok válhassanak ki, akikre vonatkozólag az említett törvényes feltétel tényleg fennáll. A javaslat ugyanis kötelezi a munkaadót, hogy a biztosítási kötele- .' zettség szünetelésére alapot nyújtó szolgálati szabályzatot az Országos Munkásbiztosító Intézetnek bemutassa. Ha az intézet a biztosítás szünetelésének elismerését megtagadná, a munkaadó balesetbiztosítási kötelezettségének szünetelését a munkásbiztosítási bíróság előtt érvényesítheti. Ha a biztosításra kötelezettnek, illetve családtagjának a munkaadó ellen nyugellátási igénye áll fenn, a baleseti kártalanítási követelés a különbözetre szorítkozik. Ebből következik tehát, bogy a baleseti kártalanítási követelésbe Képv. iromány. 1927—1932. II. kötet. 13