Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

28. szám. 95 ngyanis a nyilvánossági jelleg kedvezménye fejében az államkincstár terhére ápoltak ápolási költségét időről-időre kötött megegyezés alapján mérsékeltebb díjazásban kapják. A javaslat az 1907 : XIX. t.-c. rendelkezéseiben mutatkozó hézagot pótol, amidőn a családtagok kórházi ápolásának költségei tekintetében kifejezett rendelkezést tartalmaz, még pedig abban, hogy a mnnkásbiztosító intézet felelősségét, az egyébkénti törvényes feltételek fennállása esetében is, négy hét tartamára korlátozza. Megfelelő rendelkezést eddig az Országos Munkásbiztosító Pénztár alapszabálya tartalmaz, aminek jogszerűsége azonban megfelelő törvényes felhatalmazás hiányában kétes. A javaslatnak ama rendelkezése folytán, amely a biztosító intézet anyagi felelősségét a bizonyított sürgős szükség kivételes esetén kívül a munkásbiztosító intézet beutalásától feltételezi, az eddiginél is fokozottabb jelentősége van annak, hogy a kórházba, illetve a klinikára felvett egyének a felvétel alkalmával teljesített kihallgatásuk során a valóságnak megfelelően adják elő azokat a tényeket, amelyek a betegségi biztosítási jogviszony fenn vagy fenn nem állására irányadók. Csak így juthat ugyanis a kórház, illetve a klinika abba a helyzetbe, hogy sürgős szükség hiányában a beteget az illetékes munkábiztosító intézet beutalásának megszerzésére utasíthassa. A valótlan előadáshoz a javaslat azt a következményt fűzi, hogy az ápolás költségét maga az ápolt, vagy helyette fizetésre kötelezett hozzátartozója köteles a kórháznak, illetve a klinikának megtéríteni. A javaslat erre az esetre kötelezi a munkábiztosító intézetet is, hogy az ápolási költség behajtásához a kórháznak segédkezet nyújtson azzal, hogy annak megkeresésére a megtérítési összeget az ápolt segélyeiből a törvényes korlátok között (56. §.) a kórház javára levonja. A magánkórház és a magángyógyintózet az ápolás költségét csak beutalás esetében követelheti a munkásbiztosító intézettől, beutalás hiányában pedig csak bizonyított sürgős szükség esetében. Beutalás alapján az egyezségileg megállapított ápolási díjat, beutalás hiányában pedig, legfeljebb négy hót tartamára, a legközelebbi közkórház legalsó osztálybeli ápolási költségét kell fizetni. Az 51. §-hos. A javaslat átveszi a 8524/1921. M. E. számú rendelet 6. §-a alapján érvényben levő azt a rendelkezést, amely a biztosított nőknek és a női családtagoknak terhességükben és gyermekágyukban intézeti elhelyezésre nyújt módot abban az esetben is, ha kórházi ápolásra nem szorulnak. Az anyaotthonban vagy más hasonló intézetben való ellátás ugyanis a terhesség és a gyermek ágy célszerű lebonyolítására több biztosítékot nyújt, mint a házi ápolás, a munkásbiztosító intézetre pedig hátrány nem származhatik., minthogy a költségek megegyezés szerint ugyan, de legfeljebb a terhességi és gyermekágyi segély Összegének erejéig fizethetők. Túlkiadásként legfeljebb az igényjogosult családtagoknak járó féltáppénz származhatik, amelyet azonban csökkent az intézeti ápolás útján megtakarított szülésznői és esetleges orvosi költség. Az 52. §-hoz. A javaslat átveszi a 4790/1917. M. E. számú rendelet 16. §-ának azt a rendelkezését, amely az önkéntes továbbfizetéssel biztosítottak ós családtagjaik igényjogosultságát kizárja oly igényalapító tények (betegség, szülés, halál) alapján, amelyek a biztosítási kötelezettség megszűnése után, de a járulókok önkéntes befizetése előtt következtek be. E korlátozás a biztosítás természetéből következik, mert ellenkeznék ezzel, ha a biztosítás oly