Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.

Irományszámok - 1927-2. Törvényjavaslat egyes adók és illetékek mérsékléséről és a pengőértékbe való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről

82 2. szám. §-ában nyert felhatalmazás alapján az igazságügyminiszter velem egyetértőleg már 1916-ban szabályozta. A 67. §-ho0. A közadók kezeléséről szóló hivatalos összeállítás 146. §-a, az adócsalásról szóló 1920: XXXII. t.-c. 6. §-ában foglaltakhoz képest úgy intézkedik, hogy a szabadságvesztésen felül kiszabandó pénzbüntetés mértékét mindenkor az illető közadóról szóló törvények állapítják meg. Minthogy e tekintetben az egyes törvények közt a legnagyobb eltérések vannak, szükségesnek tartom, hogy a pénzbüntetések az adócsalások valamennyi eseteire nézve azonos mérvben állapíttassanak meg. Ennek folytán ,azt javaslom, hogy az a veszélyeztetett adó t — 8-szorosában állapíttassék meg. Megjegyzem, hogy ugyanaz a mérv van a jelenleg érvényben levő rendelkezések szerint a jövedéki kihágásokra is megállapítva. Ez az űj megállapítás a legtöbb adónemnél mérséklést jelent, mivel a mai szabályok sok adónál jóval súlyosabb büntetéseket állapítanak meg. így a fényűzési adónál a megrövidített adó 5 —10-szeres, az általános forgalmi adónál 10—50-szerep, az állatforgalini adónál 2—10-szeres összege szabható ki. A 68. §-hoz. Az adócsalások bírói úton torlandók meg. Nagyon gyakori azonban az az eset, hogy bár az adó megrövidítésre alkalmas cselekmény kétségtelenül elkövettetett, a cselekmény bírói úton nem torolható meg, mert a kincstár megrövidítésére irányuló szándékot kellőképen bizonyítani nem lehet. Szükséges tehát, hogy az adózó minden olyan esetben, amidőn valamely, az adó megrövidítésére alkalmas cselekmény elkövetett de a fennforgó körülmények folytán a szabadságvesztés alkalmazása nem indokolt, a kétségtelenül elkövetett cselekményért pénzbüntetéssel sújtható legyen. Ezt célozza a javasolt rendelkezés. A 69. §-hoz. A közadók kezeléséről szóló hivatalos összeállítás 155 §-a szabályozza azt, hogy úgy a papírkoronában, mint az aranykoronában megállapított összegeket a kezelés könnyítése érdekében mily módon kell kikerekíteni. A pengőszámításra való áttérés folytán ezek a rendelkezések tárgytalanná váltak. A lerovásoknál, illetőleg a késedelmi kamatok és behajtási illetékek számításánál a kikerekífcóseket, amelyek a gyakorlatban úgy sem voltak foganatosíthatók, teljesen mellőzendőnek vélem Elegendőnek tartom azt, hogy az állami egyenesadóknál az adóalapok kerekíttessenek ki teljes pengőre. A földadóra nézve ezt a kikerekítést is mellőzni kell, mert az egyes ingatlanok felparcellázása folytán a filléres adóalapok nem kerülhetők el. Az 70. §-ho0. Az utóbbi években alkotott különféle törvényekben megállapított pénzbüntetések és bírságok a papírkorona értékcsökkenéséhez képest más-más Összegekben állapíttattak meg. Most, hogy pengőszámításra áttérünk, szükségesnek tartom, hogy a meghatározott összegekben megállapított pénzbüntetések és bírságok az összes pénzügyi törvényeknél azonos összegekben állapíttassanak meg, ami legcélszerűbben azzal a rendelkezéssel biztosítható, hogy a közadók kezeléséről szóló hivatalos összeállításban megállapított pénzbüntetések és bírságok alkalmazása rendeltetik el. Mivel a bírságok aranykoronaértékben vannak megállapítva, újabb öszszegek megállapításának elejét veendő, legcélszerűbbnek vélem az aranykoronaértékben megállapított bírságösszegeket pengőértékben megállapítottaknak minősíteni. Ugyanezt javaslom a közadók kezeléséről szóló hivatalos összeállításban megállapított értékhatárokra nézve is. A 71. §'hoz. Az egyenesadókra vonatkozó törvényes szabályokat 1925-ben hivatalos összeállítás alakjában adtam ki. Ezek a hivatalos összeállítások