Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.

Irományszámok - 1927-2. Törvényjavaslat egyes adók és illetékek mérsékléséről és a pengőértékbe való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről

2. szám. 79 A szénbányászathoz fűződő közgazdasági érdekek szempontjából ugyanis nem kívánatos, hogy a szénjogok elaprózódjanak, mivel az ilyen kisbirtokosokkal a bányászkodás lehetőségére vonatkozó megegyezés létesítése és lebonyolítása nagyon nehézkes és körülményes. Erre a közgazdasági érdekre való tekintettel a földreformtörvénynek, az 1920: XXXVI. és az 1924 : VII. törvénycikkeknek sem az volt a célja, hogy a földnélküli kisembereket szénjogokhoz vagyis bányászati jogokhoz, hanem mezőgazdasági mívelésre alkalmas földhöz vagy házhelyhez juttassa, amint az 1920 : XXXVI. t.-c. 1. §-a kifejezi: előmozdítsa a" földszerzést főleg azok részére, akik a föld gondos ós szorgalmas mívelésére képesek is és hajlandók is, de eddigi viszonyaik között önhibájukon kívül földhöz nem juthattak. Ámbár az 1924 : VII. t.-c. 16. §-a alapján nyert felhatalmazás alapján kiadott rendelettel a pénzügyminiszter a vagyonváltságföldekkel az 1921 : XLV. t.-c. 64—66. §ainak rendelkezése folytán az államra átháramlott szénjogot a vagyonváltságföldeknek földbirtokpolitikai célokra való felhasználása után is az állam javára fenntarthatja, mégis a kérdés fontos jogi és közgazdasági jelentőségénél fogva szükségesnek tartom, hogy törvényben is mondassék ki, hogy a vagyonváltságföldeknek a földbirtokreform keretében való elidegenítése esetében az államot illeti meg továbbra is az ásványszén kutatási és bányászati jogosítványa, amelyet az állam külön értékesíthet. Természetes, hogy abban az esetben, ha a vagyonváltságföld tulajdonjogának az államra való áthárulása előtt valamely területen a szénjogot örökáron már eladták, a régebben szerzett jogokat nem érinti ez a rendelkezés. A 61. §-hoz. A földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920 : XXXVI. t.-c. kiegészítéséről alkotott 1924 : VII. t.-c. 16. §*a felhatalmazta a pénzügyminisztert, * hogy a földmívelésügyi miniszterrel égy étért őleg rendelettel állapítsa meg azokat a feltóteleket, amelyek mellett az ingatlan vagyon váltság természetbea való lerovása útján az állam a birtokába jutott vagyonválteágföldeket az Országos Földbirtokrendező Bíróság útján földbirtokpolitikai célokra juttathatja. Az általános magánjog elveinek megfelelően a törvény alapján ily irányban kiadott 1926. évi 100/P. M. és az ezt megelőző 1924. évi 8.000. P. M. számú pénzügyminiszteri rendelet a tulajdonjogot illetőleg akként rendelkezik, hogy a vagyon váltságföldből házhelyhez vagy földhöz juttatott telekkönyvi tulajdont rendszerint csak akkor kap, ha a föld árát teljesen kifizette, addig a vagyonváltságföld tulajdonosaként a vagyonváltságról szóló II. törvény az 1921 : XLV. t.-c. 64—66. §-ai rendelkezéseinek megfelelően az államot kell bejegyezni. Ha ezt a rendelkezést összevetjük a vadászatról szóló 1883 : XX. t.-c. 1. §-ában kimondott azzal a rendelkezéssel, hogy a vadászati jog a földtulajdonnak elválaszthatatlan tartozéka, akkor tulajdonkóp az ebben a §-ban felvett rendelkezés nem állapít meg új jogszabályt, hanem csak kijelenti a tételes törvényeknek megfelelő azt a jogállapotot, hogy a földbirtokpolitikai célokra juttatott vagyonváltságföldeken gyakorolható vadászat joga is az államé, addig, amíg a földtulajdon is az államé. A 62. §-hoz. A bányailletékek érvényben levő díjtételeinek pengőértékben kifejezett összege a rendes bányamérték, vagy külmérték után fizetendő évi 272^000 korona mértékilletéknek megfelelően 21 P 76 fillért, a zártkutatmány után fizetendő 136.000 K felügyeleti illetéknek megfelelően 10 P 88 fillért, a szónjogilag lefoglalt terület térnagysága szerint fizetendő 2.040, 4.080, 6.120,