Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.

Irományszámok - 1927-2. Törvényjavaslat egyes adók és illetékek mérsékléséről és a pengőértékbe való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről

70 2. szám. mentesítésről van szó, amely mentesítés azunban a fogyasztóra nézve semmi előnnyel nem jár, mert a fázisrendszer azfc jelenti, hogy az áru ugyanazt a terhet viseli ugyan, mint eddig, csak a beszedés módja változnék. Minthogy azonban az általános részben kifejtettek szerint is csak olyan adómérséklést vagyok hajlandó adni, amely az adó tényleges viselőjének s nem az adó beszolgáltató]ának esik a javára, ennél az árucsoportnál a fázisrendszer behozatalát nem vagyok hajlandó vállalni. Teljesen belátom azonban, hogy sociális szempontból ezt a legelsőrendű élet szükségleti cikket nem lehet olyan súlyos adóval terhelni, mint más árut. Ezért, — noha ez lényeges bevételi hiányt okoz — helyesebbnek vélem, ha egészen világosan mentesítem a lisztet és a kenyeret s más péksüteményt a malmon túli forgalomban minden további forgalmi adó alól. A felhatalmazással azonban csak azzal feltétellel kívánok élni, ha a forgalmi adó alól való mentesség valóban a fogyasztó javára esik, s ha arra a tapasztalatra jönnék, hogy a liszt- és kenyérárak a kiskereskedelemben ennek dacára sem csökkennének, a mentességet újból megfogom szüntetni. A 36. §. (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás azonos azzal, amelyet az illetékekre vonatkozólag a 29. §-ban kértem. Noha a forgalmi adó mindössze ötéves, ezalatt az öt óv alatt is a viszonyok oly mértékben változtak, hogy hasonló felhatalmazás nélkül a 38. §-ban említett hivatalos összeállítás alig volna helyesen és a mai igényeket minden tekintetben kielégítő módon elkészíthető. A 37. §. indokolást nem igényel. A 38. §-ho0. A 38. §-ban felhatalmazást kérek a forgalmi adókra, az illetékekre és a díjakra vonatkozó jogszabályoknak hivatalos összeállítására oly módon, hogy a hivatalos összeállítás kiadása után a forgalmi adókra, az illetékekre és a díjakra nézve kizárólag az új összeállításban foglalt jogszabályok legyenek az irányadók. A gyakorlati életnek erre közismerten annyira szüksége van, hogy ez immár halaszthatatlan feladat. Az illetékeknél a hivatalos összeállítás elkészítésének, hogy az összeállítás a mai viszonyoknak megfelelő egységes joganyagot nyújthasson, legfontosabb és legszükségesebb kérdése, hogy a vagyonátruházási illetékekről az 1920. évben készült rendszeres törvénynek (1920 : XXXIV. törvénycikk) modern rendszere és modern értékelési, eljárási ós büntető szabályai kiterjeszthetők legyenek az okirati, törvénykezési ós közigazgatási illetékek területére, amely illetéknemek, bármennyi is a rájuk vonatkozó újabb novelláris jogszabály, még máig is az 1868-ban recipiált osztrák rendszer keretében ós az ebben a régi rendszerben lefektetett, már meglehetősen elavult alapelvekből táplálkozva élnek. Az illetékszabályok egységesítésének erre a legnevezetesebb feladatára a, 38. §. (2) bekezdése a pénzügyminiszternek külön felhatalmazást ad. A 39. §-hoz. A 39. §. tartalmazza azt az általános jogkört, amelyet a hivatalos összeállítások elkészítése körében a pénzügyminiszter számára a szabályok változtatására vonatkozóan biztosítani kell, hogy az összeállítások megfelelő előkészítéséhez módja legyen. A forgalmi adók, az illetékek és a díjak mai szabályainak egységes egészbe olvasztása csak ilyen általános felhatalmazás birtokában vihető sikeresen keresztül, mert a ma fennálló szótszórt szabályokat számtalan helyt kell tartalmuk és főképen szövegük tekintetében a legkülönfélébb irányokban