Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.

Irományszámok - 1927-2. Törvényjavaslat egyes adók és illetékek mérsékléséről és a pengőértékbe való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről

54 2. szám. kentessék, úgy, hogy az 1930-ban, vagy később létesülendő építményekre már csak 15 évi adómentesség adassék. Á békében az adómentesség a városokban 15 év, a nagyobb községekben 12, az 1.000-nél kevesebb lakossal bíró községekben pedig 10 év volt. A 3. §. indokolásában előadottaknál fogva az adómentességek tartama közt régebben fennállott megkülönböztetéseket teljesen megszüntetni és a békében adott legnagyobb mérvű adómentességet általánosítani javaslom. A jelenleg érvényben levő rendelkezésekkel ellentótben, a mentességek esetei annyiban módosulnak, hogy az átalakításokra vonatkozó mentességeket az 1927. éven túl fenntartani nem szándékozom, annál kevésbé, mert ma már a lakásínségen új házak építésével lehet és kell is segíteni, ezzel szemben azonban a toldalék építkezésekre az adómentesség megadását az esetre is javaslom, ha ezáltal nem is keletkezett új lakás, iroda vagy üzlethelyiség. A lebontott épületek helyére újonnan emelt épület részére egységesen 10 évi adómentességet javaslok azzal, hogy amennyiben az új épület a lebontott épület négyszeresét eléri, az egész épületet a nagyobb adómentesség illeti meg. Azelőtt az ideiglenes házadómentesség kizárólag az állami adókra terjedt ki, a nagy lakásínségre való tekintettel az 1921 : LI. t.-c. ezt a községi pótadóra is kiterjesztette. Ezt a kedvezményt az 1930. óv végéig lakható állapotba helyezett új épületekre fenn akarom ugyan tartani, de az 1931-től kezdődőleg az ideiglenes adómentesség ismét csak az állami adókra fog kiterjedni. Ezek a rendelkezések remélhetően fogják biztosítani, hogy a nagyobb adókedvezményekre tekintettel a folyó évben nagyobb mérvű építkezések foganatosíttatnak, ami a lakásínség enyhítése mellett a lakásrendelet mielőbbi hatálytalanítását fogja lehetővé tenni. Az (5) bekezdésben javasolt rendelkezést a 3. §«nál indokoltam A 7. §-ho2. A lakóházak a háború alatt, továbbá a háborút követő zavaros idők folyamán nagyon leromlottak, azért az 1925 : XVIII. t.-c.-ben adómérsékléssel igyekeztünk előmozdítani a házak tatarozását. A tatarozási munkálatok az adókedvezmény hatása alatt tényleg megindultak és a házak nagyrésze jókarba hozatott. Ez a törvény a mellett nagyarányú munkaalkalmat is teremtett s így nagy mórtékben hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt két évben a munkanélküliség nem öltött nagyobb arányokat. A kevésbé tehetős háztulajdonosok azonban a lakásrendelet bérkorlátozó rendelkezései alá eső helyeken, alacsony lakbérjövedelmükből sok esetben nem tudták eddig tatarozni a házaikat. Erre való tekintettel s azért, hogy a munkaalkalmak a folyó évben se csökkenjenek, javaslom, hogy az adómérséklés kedvezménye még a folyó évben végzendő tatarozásokra is kiterjesztessék. A kedvezmény mérvét természetesen a nagyobb bérjövedelemmel hozom összhangba. A folyó évi házadó alapja általában az alapbér 55°/o-a, ennek 20°/o-a tehát a békebeli jövedelem. 11 °/o-ának felel meg. Ha figyelembe vesszük azt, hogy bókében átlagosan a házbérjövedelem 10°/o-a számíttatott rendes karbantaitási költségnek, a javasolt rendelkezések még mindig méltányosak. Minthogy azonban a folyó évben a házbérek az alapbérek 70°/o-áig emelkednek : ezt a kedvezményt már csak a folyó év november hó végéig eszközlendő tatarozásokra tartom engedélyezhetőnek, s már most határozottan le kell szögeznem, hogy