Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.
Irományszámok - 1927-2. Törvényjavaslat egyes adók és illetékek mérsékléséről és a pengőértékbe való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről
2. szám. 49 képest emelték, holott az adózó anyagi viszonyai nem változtak. Ez első tekintetre tényleg sérelmesnek látszik, ha azonban az illetőnek megelőző évi adóztatását összehasonlítjuk a hasonló anyagi viszonyok közt levők adóztatásával, kitűnik, hogy az túl alacsony volt és hogy a most eszközölt felemelésnél jóval nagyobb mérvű felemelés is indokolt volna. Az aránytalanságok kiküszöbölése a dolog természeténél fogva nemcsak leszállítást, hanem ott, ahol a megelőző évi adó túlalacsonyan volt megállapítva, esetleg nagymérvű emelkedést von maga után. Ha most már valamely adóhivatali kerületben néhány ilyen nagyobb — 100—300°/o-os — emelés történt, az érdekelt adózó jól tudja azt, hogy a rendes jogorvoslati eljárás során nem tudja elérni azt a célját, hogy az adója mérsékeltessók, azért tehát a saját esetét általánosítva igyekszik a többi adózónál is elégedetlenséget szítani, azt remélve, hogy egy esetleg kierőszakolt revizió útján a saját jogosulatlan érdekeit is sikerülni fog kielégíteni. Bár a jövedelemadónál a múlt évi kivetés eredménye 20*7°/o-os emelést tüntet fel, országos átlagban, a leszámolás szerint a jövedelemadó összege 870 községben és rendezett tanácsú városban és 1 törvényhatósági joggal felruházott városban (Kecskemét) a megelőző évihez képest csökkent, még pedig egyes helyeken 25 — 100°/o-kal is, ezzel szemben 10°/o-ot meghaladóan emelkedett az adóalap 1.601 községben és rendezett tanácsú városban, továbbá 2 törvényhatósági joggal felruházott városban (Szeged és Székesfehérvár), valamint Budapesten. A jövedelem-és vagyonadó emelkedését illetően legyen szabad-rámutatnom arra, hogy az 1924 : IV. törvényhez csatolt költségvetési terv szerint jövedelem-és vagyonadó címén az 1924. évben 40 millió, az 1925. évben 56 millió, az 1926. évre pedig 60 millió aranykorona irányoztatott elő. Minthogy azonban ezekre az összegekre számítani nem lehetett, a költségvetésekben már tényleg csak 38, 45, illetőleg 53*5 millió aranykorona jövedelem- és vagyonadót irányoztattam elő. Ezzel szemben az I. fokú kivetés eredménye 1924-ben 53-5, 1925-ben 47*2, 1926-ban pedig 57-1 millió aranykorona. Az I. fokú kivetés tehát a költségvetésben előirányzott összegeket minden évben túlhaladja, de az első fokon kivetett összegek a II. fokon nem voltak fenntarthatók, amennyiben a II. fokon az 1924. évre csak 37*7, 1925. évre 41*6 millió aranykorona tartatott fenn, vagyis egyetlenegy évben sem tudtuk még csak a költségvetésben előirányzott összegeket sem biztosítani., Az 1926. évi első fokú kivetésből az adófelszólamlási bizottságok 1926. óv végóig már 4*5 milliónál többet töröltek és így kétségtelen, hogy az 1926. évi kivetésből is legalább 10°/o fog másodfokon töröltetni úgy, hogy most sem sikerült az előirányzott összeget biztosítani. A 18. és 19. §-ok rendelkezései azonban remélhetően a jövőben biztosítani fogják azt, hogy ennél az adónemnél is legalább a költségvetésileg előirányzott összegek befolyjanak. Ezek előrebocsátása után az egyes szakaszok rendelkezéseit a következőkben indokolom. As 1. §~kos. A földadó alapjául szolgáló kataszteri tiszta jövedelmek aranykoronaértékben vannak megállapítva. A pengőértókben való kötelező számításra való áttérés tehát szükségessé teszi azt, hogy a kataszteri tiszta •jövedelmek is átszámíttassanak. Az aranykoronaórték átszámítási kulcsának módosítása alkalmával a kataszteri tiszta jövedelmeknek 17°/o-kal való felemelése rendeltetett el, mert az általános részben is említett okból a 17.000-es szorzó számot a földadónál Képv. iromány. 1927—1932. 1. kötet. 7
