Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.
Irományszámok - 1927-16. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése "az örökösödési eljárásról alkotott 1894:XVI. t.-c. módosításáról" szóló 5. számú törvényjavaslat tárgyában
16. szám. 245 saját vagyont szerezhessen, helyesnek tartotta a korhatár felemelését 7 évről 12-re. A bíróság tehermentesítését az eljárás sérelme nélkül megvalósíthatónak találta olymódon a javaslat, hogy az eddigi a bíróságok hatáskörébe utalt ténykedéseket a hagyatéki ügyekben amúgy is ténykedő közjegyző hatáskörébe utalta, részben pedig feleslegesnek mutatkozó közbeeső intézkedéseket egyszerűen mellőzni rendelt; ezáltal az örökösödési eljárást közvetlenebbé és gyorsabbá teszi a javaslattal. Az igazságügyi bizottság a javaslatban lefektetett intézkedéseket célszerűeknek és helyeseknek tartja, ennek folytán a javaslatot általánosságban részletes tárgyalás alapjául elfogadta, s azon több-kisebb s a fent ismertetett módosításokon kívül nem lényegbe vágó módosítást eszközölt. fi. bizottság által elfogadott módosításokat az alábbiakban tünteti fel: Az 1. §. 2. bekezdését a bizottság a következőképen szövegezte át: »Az örökösödési eljárás során kir. közjegyző ügykörébe utalt tennivalókra az a közjegyző illetékes, akinek hatásköre az eljárásra illetékes járásbíróság területére kiterjedt Ha a járásbíróság területére több közjegyző hatásköre terjed ki, az örökösödési ügyekre vonatkozó működési körüket az igazságügyminiszter határozza meg.« Ezzel a szöveggel a közjegyző illetékességének megállapítását rövidebbé és világosabbá óhajtotta tenni a bizottság. A fentiekben foglalkoztunk annak indokolásával, hogy a bizottság miért tartotta szükségesnek a 2. §. 3. bekezdésének második sorába lévő »hetedik« szónak helyettesítését »tizenkettedik« szóval. A törvényes pengőszámításra való áttérés indokolja a 3. S. 5. bekezdésének 2. és 3. sorában beiktatott »százezer koronáig« szövegnek helyettesítését »húsz pengőig« szöveggel. Az átszámítási összegen felül mutatkozó magasabb összegű bírságot tartotta helyesnek megállapítani a bizottság azért, hogy ezáltal módot adjon az ismételt kötelességmulasztások megtorlására. A 4. §. 2. bekezdésének második mondatát a bizottság kiegészíteni tartotta helyesnek oly módon, hogy a bizottság által javasolt szöveg következőképen szóljon : »1. az örökhagyó külföldi állampolgár volt és utána olyan vagyon maradt, amelyet az örökhagyó államának ki kell adni.« Feleslegesnek mutatkozik ugyanis a hagyatéki eljárásnak a bíróság részére való átengedése abban az esetben, ha olyan hagyaték lenne az eljárás tárgya, amely belföldön marad. Ugyanezen §. 2. bekezdésében- a 4. és 5. pont alatt megjelölt előfeltétel körülírását a bizottság helyesebbnek tartotta összevonni és ennek következtében a bizottság által elfogadott szöveg a következőképen szól: »4. a közjegyző úgy találja, hogy biztosítási intézkedések elrendelése, kiegészítése, vagy más bírósági intézkedés szükséges, vagy a felek valamelyike eziránt kérelmet terjeszt elő.» A következő bekezdésben a törvényhelyre való utalás a szabatosság szempontjából a bizottság javaslata szerint a bekezdés végére kell, hogy kerüljön és ennek következtében a bekezdés a következőképen végződne: »végrendeletet kihirdeti (24. §. 3. bekezdése, jelen törvény 5. §-a)?. Ugyancsak a 4. §. 4. bekezdését szabatosság szempontjából a bizottság oly módon szövegezte, hogy »biztosítási intézkedéseket jóváhagyja, kiegészíti, megszünteti, vagy elrendeli«, szöveget »a biztosítási intézkedések tárgyában határoz •< szöveggel helyettesíti.
