Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.
Irományszámok - 1927-6. Törvényjavaslat az okirati kényszerről
ô. szám. 115 Melleidet a 6. számú irományhoz. Indokolás „az okirati kényszerről" szóló törvényjavaslathoz. A szerződési alakszabadságnak az a nagy mértéke, amely Magyarországon a múlt század második felében meghonosodott, megkönnyítette ugyan a forgalmat, de növelte a jogviták számát és ezzel rontotta a forgalom biztonságát. Mikor a csak szóval kötött szerződések végrehajtására került a sor, gyakran kiderült, hogy a szerződő felek a jogügylet fontos részletei felől nem állapodtak meg, vagy hogy a szóval tett nyilatkozatokra eltérően emlékeznek és a nyilatkozatokat különféleképen értelmezik. A jogügyleti nyilatkozatok hiányossága sok perre adott okot és e perekben a felek valódi szerződési akaratát csak körülményes, időt rabló tanubizonyítással lehetett kideríteni. Kétség merült fel abban a tekintetben is, hogy olyan esetben, amikor jogszabály az okirati alakot követeli meg, melyek a jogügyletnek azok a lényeges kellékei, amely kellékeket okiratba kell foglalni. A múlt évben például a m. kir. Kúria 27. számú polgári jogegységi döntvényével kellett eldönteni azt az éveken át különféleképen megoldott kérdést, hogy melyek az ingatlant elidegenítő jogügyletnek ama lényeges kellékei, amelyeknek írásba foglalása a jogügylet érvényes létrejöttéhez nélkülözhetetlen. Az okirati kényszerről szóló törvényjavaslat célja az, hogy gátat emeljen úgy az utóbb említett anyagi jogviták, mint az olyan pereskedések elé, amelyek az ügyleti akaratnyilvánítás meggondolatlanságára és felületességére vezethetők vissza; e mellett a törvényjavaslat a gyakran megbízhatatlan tanubizonyítás helyébe nagyobb tért kíván biztosítani az okirati bizonyításnak ; ezzel a bizonyításfelvétel egyszerűbbé és könnyebbé válnék, ami a bíróságok munkaterhét is nagymértékben csökkentené. A törvényjavaslat 1. fejezete a jogügyletek törvényszabta alakjának kellékei és a kellékhiányok következményei tekintetében felmerülő jogvitáknak olyan általános érvényű rendelkezésekkel igyekszik elejét venni, amelyeknek közérthető, határozott szövege lehetőleg kevés teret enged az ellentmondó magyarázatoknak, de a valódi ügyleti akarat érvényesülésének a lehetőség szerint mégis utat enged. A 2. fejezet az okirati kényszert úgy a feleknek, mint a közforgalom biztonságának érdekében kiterjeszteni kívánja mindazokra a jogügyletekre, amely jogügyletek tartalmuk fontossága és következményeik nagyobb veszélyessége miatt alaposabb megfontolást és a lehetőség szerint szabatos akarat kijelentést igényelnek. 15"
