Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.
Irományszámok - 1927-4. Törvényjavaslat cég megszünésének a kereskedelmi cégjegyzékbe hivatalból bevezetéséről
4. szám. 99 reformjára a sor reá kerül, hanem a gazdasági körök egyértelmű kívánságának megfelelően már most szükségesnek tartom a fennálló bajoknak törvényi rendelkezéssel orvoslását. Az az eljárás, amellyel a javaslat a cégjegyzék megbízhatóságát kívánja biztosítani, nem ismeretlen a külföldi jogokban. Nevezetesen Németország már 1888-ban törvényt alkotott a megszűnt cégeknek. hivatalból törléséről s az e törvényben foglalt rendelkezést átvette az 1897. évi kereskedelmi törvény is, amelynek értelmében, ha a cég megszűnésének bejelentésót rendbírság alkalmazásával nem lehet kikényszeríteni, a bíróság hivatalból jegyzi be a cég megszűnését. Nem teljesen ismeretlen azonban jogunkban sem az, hogy a cégbíróság bizonyos cégbejegyzések törlése tekintetében nem az erre kötelezett bejelentése alapján, hanem mások kívánatára vagy éppen hivatalból jár el. Egyrészt ugyanis külföldi vállalat belföldi fióktelepének, fióküzletének vagy ügynökségének itt bejegyzett cégét a Kt. 217. §-a értelmében a cégbíróság bizonyos feltételek igazolása esetében bárkinek a kívánatára töröltetheti a cégjegyzékből; másfelől a törvényellenes bejegyzéseknek hivatalból törlésére módot nyújt a kereskedelmi és váltóügyekben követendő nem peres eljárás szabályozása tárgyában az 1912 : LIV. t.-c. 104. §-iában kapott felhatalmazás alapján 68.300/1914. I. M. szám alatt kiadott igazságügyminiszteri rendelet 32. §-a. II. Részletes indokolás. A bemutatott törvényjavaslat 1. §-ában kimondja azt az elvet, hogy ha a cégbíróság arról szerez tudomást, hogy a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezetett cég megszűnt, de a megszűnésnek a fennálló szabályok szerint szükséges bejelentését a Kt. alapján kiróható bírsággal nem lehet kikényszeríteni, a cégbíróság hivatalból megindítja az eljárást a végett, hogy a cég megszűnését az egyébként szükséges felszámolási eljárás mellőzésével hivatalból bevezettesse a cégjegyzékbe. Ehhez képest abból a szempontból, hogy kényszer alkalmazásával kívánja a megszűnt cégnek törlését biztosítani, nem tartalmaz a javaslat újítást, tekintve hogy kónyszereszközbírság alkalmazásának a Kt. értelmében is van helye. Az újítás a javaslatban az, hogy a megszűnt cég törlését a bírságnál hatályosabb eszközzel kívánja elérni. A javaslat idézett rendelkezése az előadottakhoz képest a közérdeket szolgálja azzal, hogy a cégjegyzék megbízhatóságát kívánja biztosítani. Az 1. §. második bekezdése az első bekezdés rendelkezéseit kétségek elkerülése céljából kifejezetten is kiterjeszti külföldi részvénytársaságok vagy szövetkezetek megszűnt belföldi képviselőségeire, fiókintézeteire vagy ügynökségeire, a szakasz 3. bekezdése pedig a biztosító magánvállalatok tekintetében a felügyelőhatóságnak az eljárás megindítását illetően a törvényszerű befolyást kívánja biztosítani. A javaslat 2. §-a hirdetményi eljárást állapít meg, amelynek meg kell előznie a törlés tárgyában hozandó bírói határozatot. Tekintetbe kell ugyanis venni, hogy a cég fennállásához nemcsak a cég birtokosának, hanem másoknak is, különösen a hitelezőknek, érdekük fűződhetik, ezért meg kell adni a lehetőséget, hogy a cégnek szándékolt törlése ellen kifogást emelhessenek. A felhívásnak az illetékes kereskedelmi és iparkamara s az illetékes m. kir. adóhivatal részére megküldése azon alapszik, hogy az említett hatóságok jó 13*
